Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)

A trafik

156 A TRAFIK

1938 (Fortepan Nr. 601/3)

laki másnak, s az méltatlankodva visszavitte, az eladót érte a vád, miszerint ő cserélte ki a dohányt, hogy így szerezzen magának egy kis plusz bevételt. Nem volt ez könnyű mesterség, be kell látni.

Nikotex-reklámos háttér - 193/ (Fortepan Nr. 8046)

Aggtelek, Baradla-barlang - 1939 (Fortepan Nr. 99 808)

Egy-egy csalás is kellemetlen, de nem ez volt az eladók egyetlen félnivalója. Miután a dohányáru mindig is nagy értéket képviselt, a trafik kiváló célpontja lett a rablóknak. Számos támadás érte a kis dohányosboltokat, és a legtöbb esetben nem az egész árukészletet, hanem — főként a lebukás veszélyétől tartva és kapkodva - egyenesen csak a legdrágább cigaretta- és szivarfajtákat pakolta össze a tolvaj.

Nem veszélytelen és néha kellemetlenségekkel is járó, de összességében mégis kényelmes és kellemes munka volt a trafikosság. Az I. világháború után az állam a trafikjogot a hadirokkantaknak és az elesettek özvegyeinek tartotta fenn. Sok esetben azonban maga az özvegység nem feltétlenül jelentett anyagi rászorultságot is. Ugyanis trafikjoggal rendelkezett például Orkonyi Lajos nyugalmazott őrnagy vagy báró Szentkereszty Pálné szül. Nyegre Rózsi is. Az asszonynép jelenléte a trafikban nem volt mindig ennyire természetes. A Debreczen-Nagyváradi Értesítő 1878-ban egy szokatlan eseményről számol be: „Specialitás. Lassanként nállunk is meghonosodik egy és más, ami eddigelé csak a fővárosban volt szokásban; így a közelebbi napokban a városház alatti, ezelőtt Flamm-féle dohány- és szivartőzsdét egy a fővárosból importált hölgy vette át és kezeli ezentúl. ”

1908 végén újságcikk tudatta, hogy bizonyos személyvonatokon is lesz trafik. „Arról értesülünk, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter megengedte, hogy a Magyarország területén forgalomba hozott összes étkezőkocsikban a magyar kir. dohányjövedék összes gyártmányait, a különlegességi gyártmányokat is, árusíthassák. ”

A gazdasági válság idején, 1933. február 7-i számában az Iparos és Kereskedő Napló - a Pesti Napló ingyenes melléklete - részletesen beszámolt arról a csatáról, amely a drogisták és a trafikosok között dúlt. Az utóbbiak nem átalltak ugyanis a dohányáru és a bélyeg mellett borotvapengével és pipereszappannal is kereskedni!