Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
A trafik
A TRAFIK 155 Berlini (ma Nyugati) tér, „Banán-sziget”— 1936(Fortepan Nr. 55582) fog válni a közegészségnek, de valószínűleg megszünteti a romantikus trafik-szerelmet, a mely a közben szövődött, a míg az ifjú a szivarválogatás ürügye alatt addig-addig puhította a trabukkók végét, a míg meg nem lágyult a szép trafikos kisasszony szíve is.” 1915-ből való az a hivatalos utasítás, melyben Teleszky János, „a pénzügyminiszter a darabonként eladásra kerülő szivaroknak és szivarkáknak a vevők részéről való válogatását megtiltja. A ragadós betegségek elterjedése veszélyének elhárítása czéljából elrendeli, hogy a dohányárudákban a rendes viszonyok helyreálltáig a szivarokat és czigarettákat maga az elárusító vegye ki a dobozokból és minden válogatás nélkül szolgáltassa ki a vevőknek.” A trafikosok voltak a Dohányjövedék szócsövei is, ők tájékoztatták a vevőket, hogy bizonyos márkákat ki fognak vonni a forgalomból, vagy éppenséggel újakat fognak bevezetni. Ók mutatták meg vevőiknek, hogy: „Nini, megjelent egy új márka, tessék, kérem kipróbálni. A legfinomabb török dohányból van, szinte leheletkönnyű és csak pár fillérrel drágább, mint amit Kegyed szokott vinni.” Kis, fondorlatos módszerekkel folyamatosan igyekeztek vevőiket átszoktatni mindig egy pár fillérrel drágább szívnivalóra. A Nikotex-termékek népszerűsítésében is nagy feladatuk volt a dohányboltosoknak, a legagyafúrtabb magyarázatokkal vették rá a vevőket, hogy próbálják ki az új, kevésbé káros cigarettákat. Persze, érdekükben állt mindez, hiszen a drágább dohánytermék után a bevételük is nőtt. A vevők pedig végtelenül hálásak voltak ezekért a „tudományos alapokon nyugvó” tájékoztatásokért, így ha csak módjuk volt rá, hűségesek maradtak jól bejáratott trafikosukhoz, és minden alkalommal ugyanannál vásároltak. Sajnos akadtak kevésbé hálás ügyfelek is: „Bejön egy férfi s kér 25 grammos középfinom török dohányt. Megkapja. Zsebrevágja. Fizet és távozik. Pár lépést tesz csak kifelé, s mintha meggondolta volna magát, visszajön. „Ráfizetek inkább - mondja - kérek helyette finom hercegovinál dohányt.” S máris fizeti a ц fillér különbözetet, s huzza elő zsebéből a középfinom török csomagocskáját. De nem azt, amelyiket a trafikos adott neki, hanem amelyik előre el volt a zsebében készítve. Ebben nem dohány van, hanem kóc, vagy szárított fű. Ügy került bele ez a szösz-mösz, hogy a burkoló papír behajtása alatt beretvapengével felvágta a csomagot, kivette belőle a dohányt s helyébe szépen megformázott lim-lomot tett. A felhasított papirost ezután leragasztotta. ” Ez a csalási mód nem okozott nagy anyagi kárt, de amikor a mit sem sejtő trafikos a preparált csomagot eladta va-Budapest, Erzsébet körút 2. - 1936
