Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Külföldi különlegességek
KÜLFÖLDI KÜLÖNLEGESSÉGEK 135 1930. augusztus 10-i számában a Budapesti Hírlap közölt egy hosszú cikket a rosszabbodó egyiptomi cigarettákról. Benkó Ferenc államtitkár, a Dohányjövedék vezetője a romló minőség okát az egyiptomi gyárak által leginkább használt macedón dohányban látta, ez ugyanis különös szakértelmet kívánt. Sok gyár csak 5-10 évi pihentetés után használta fel a nyersanyagot, amelynek a kezeléséhez főként a macedón munkások értettek. Azonban a politikai helyzet változása miatt őket elüldözték, s hozzáértők nélkül maradtak a gyárak. Emellett sok üzem a csomagolás anyagain is spórolni próbált, és ez nagyban befolyásolta az áru minőségét. Ahogy az már 1898-ban is történt: a magyar Jövedék ismét szükségét érezte, hogy a flancolni vágyókat visszacsábítsa a magyar gyártmányokhoz, ezért 1930. március i-én bevezettek két egyiptomi rendszerrel készített luxuscigarettát: a Cleopatrát és a Pharaót. Elnevezésük is egyiptomi eredetű, utalva arra, hogy felveszik a versenyt eredeti társaikkal. A különböző országok gyárai folyamatosan igyekeztek új piacokat meghódítani, erre a legjobb alkalmak a különféle nemzetközi vásárok és kiállítások voltak. Ezeken rendszeresen bemutatták a leghíresebb vagy legújabb márkáikat, és igyekeztek partnert találni a külföldi forgalmazásukhoz. Az 1931-es Budapesti Nemzetközi Árumintavásáron például Törökország is képviseltette magát egy kis cigaretta-válogatással: 4 szálat csomagoltak egy kis celofánba, kóstoló gyanánt. 1934. május 8-tól egy francia-magyar árucsere-egyezmény keretében forgalomba hozták a 40 grammos Maryland Extra cigarettadohányt, valamint a Week-End és Balto cigarettákat 20 és 50 darabos csomagban. Július i-től ugyanilyen egyezménynek köszönhetően az olasz Principe di Piemonte cigaretta is a boltokba került 50, 20 és 10 darabos csomagban, de egyúttal megszüntették a korábbi Eja, Éva és Orientali további importját. A nagy gazdasági világválság miatt bevezetett bankzárlat és a devizakorlátozások után az import minimálisra zsugorodott, majd a világháború kitörésekor teljesen meg is szűnt. A dohányáru általános hiánycikk lett, a gyárak elsősorban a katonaság igényeit igyekeztek kielégíteni az egyre kevesebb és egyre rosszabb nyersanyagokból. Ilyen körülmények között csökkent a lehetőség és az igény is a fényűző dohányzásra, a drága termékekre, melyek beszerzése szinte lehetetlenné vált. A II. világháború kitörésével a nagy választékhoz, külföldi különlegességekhez szokott fogyasztók egy pillanat alatt elveszítették zamatos, aranyos egyiptomi cigarettáikat, kubai szivarjaikat, illatos angol pipadohányaikat. Valószínűleg még ekkor sem gondoltak arra az elképesztő minőségromlásra és kínálat-csökkenésre, ami 1945 után következett, és nagyjából húsz évig tartott. A mesés kelet összes mákonyos, csillogó-izgató varázsa füstként szertefoszlott, a Luxort, Lotust, Ramsest, Sphinxet, Háremet, Anubist és Horust a magyar fogyasztók szeme elől végleg elnyelte a sivatag és a Nílus. Innentől a keserű szájízt már nem a cigaretta, hanem annak hiánya és pocséksága okozta...
