Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Különféle vásárfiák
136 KÜLÖNFÉLE VÁSÁRFIÁK A Dohányjövedék az állam egyik legfontosabb adóbevételét adta, ezért megbecsült és nagyban támogatott intézmény volt. Mivel az összes gyár központi irányítás alatt állt, termékeik is egységesek voltak, nem volt közöttük verseny. Az állam rengeteg pénzt költött újabb és újabb gyárak felállítására, a Jövedék pedig termékei reklámozására. Mindegy volt, hogy melyik márkából, melyik gyár termékéből fogy több, a bevétel ugyanabba a zsebbe ment. Viszont ennek köszönhetően tudtak egységes arculatot kialakítani, a fogyasztók kívánságait és igényeit folyamatosan szem előtt tartani. Természetesen már akkor is a bevételek fokozása volt a legfőbb érdek. Ehhez pedig minden alkalmat megragadtak, mégpedig úgy, hogy a Jövedék termékeit lépten-nyomon népszerűsítették, a fogyasztók kegyeit új, és alkalmi termékekkel próbálták meghódítani. Reklámra és az új termékek bemutatására mi is lehetett volna nagyszerűbb alkalom, mint a nagy múltra visszatekintő árumintavásáraink. Már 1872. április 19-23. között rendeztek egy dohánykiállítást, ahol „honi és külföldi dohánytermékek, s különféle szivar-fajok voltak kiállítva. Egy külön asztalon foglaltak helyet a pályázati dohánycsomagok. Ki voltak állítva a kir. dohánygyárak készítményei is, melyek A Millenniumi kiállításra készült alkalmi cigarettatartó tok közül leginkább volt képviselve gyártmányaival a pest-ferencvárosi dohánygyár.”К sikerre való tekintettel rendszeresen rendeztek hasonló kiállításokat. A Pénzügyminisztérium 1876-ban Aradon „ismét egy kiállítást rendezend, mely kiállításban a csak saját szükségletükre termelők is részt vehetnek termelvényeikkel.” Köztük 10-10 arany-, ezüst- és bronzérmet osztottak ki, melyek mellett 5, 10 és 25 forintos pénzjutalom is volt. Árumintavásárok szempontjából az ország életében az első ilyen hatalmas társadalmi esemény az 1885. évi Országos Kiállítás, majd a Millennium volt, melyekhez természetesen nagyszerű gazdasági lépéseket is lehetett társítani. Az 1896. évi Millenniumi Kiállítást 520 ezer négyzetméteren rendezték meg a Városligetben, 4,5 millió forintból. A magyar mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és tudomány remekeit ismerhette meg itt a közönség, minden olyasmit, amire érdemes büszkének lenni. Magától értődő volt, hogy Jövedék is részt vett a kiállításon, ahol a Dohánypavilonban mutatták be a termesztés és gyártás folyamatait, és kiváló minőségű késztermékeiket. A pavilonépület annyira jól sikerült, hogy az ünnepi kiállítás lebontása után azonnal újra felépítették Zebegényben, ahol gyermeküdülőként hasznosították, és ahol azóta is látható. Nagy múltú vásáraink elődje az 1906-ban, a Vigadó egyik helyiségében megrendezett Márciusi Vásár volt, amely a hazai termékek vásárlását és fogyasztását szorgalmazó „Tulipán Mozgalom” kezdeményezésére jött létre, és lényegében árumintavásár volt. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg, mint Tavaszi Vásárt. 1912-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést, 1918-tól pedig a vásár nemzetközi jellegű lett, és neve Keleti Vásárra változott. 1925-től kapta meg azóta is végleges nevét: Budapesti Nemzetközi Vásár. A kiállítók és a látogatók között egyre nőtt a külföldiek száma. Ezt segítette elő a nemzetközi vásárigazolvány bevezetése, amely utazási és vízumkedvezményekkel is járt. A belföldi látogatók pedig 1933-tól Az i8pó. évi kiállítás Dohánypavilonja a Városligetben
