Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)

Külföldi különlegességek

134 KÜLFÖLDI KÜLÖNLEGESSÉGEK tő, amikor az 1883 és 1943 között működő Országos Kaszinó saját, névre szóló cigarettát készíttetett A. G. Cousis kairói gyárossal. A százanként bádogdobozokba csomagolt ciga­rettát a Budapest, Liszt Ferencz tér 6. alatt működő Ander­sen & Со. cég importálta. 1916 februárjában a Debreczen-Nagyváradi Értesítő szo­morúan számol be arról, hogy nem lesz többé egyiptomi cigaretta a háború miatt. No, nem azért, mert megoldha­tatlan a gyártás vagy a szállítás. Nem! Hazafias okokból! Mert Egyiptomban angol kormányzás van, az áru is Angli­án vagy Franciaországon keresztül jut hozzánk, és az ellen­séggel mégsem kooperálhatunk! Már ki is ment az utasítás a vámhivatalokhoz, hogy minden ilyen küldeményt koboz­zanak el, és ezeket a termékeket még a klubokban és kaszi­nókban sem lehet megtűrni. A Nagy Háború után nagyjából hamar helyreállt a rend, és visszatértek a külföldi termékek, nem is akármilyen meny­­nyiségben. Ezeket a Dohányjövedéki árjegyzékekben külön csoportba sorolták országok, azon belül gyárak szerint cso­portosítva „külföldi különlegességi szivarkák” címszó alatt. 1921 decemberében USA-gyártmányok kerültek a trafi­kokba. 50 grammos kartonban Chummie, 45 grammos bá­dogszelencében Choid, és 30 grammos vászonzacskóban Three Feathers pipadohány 20, 25 és 12 koronás áron, vala­mint Durham cigarettadohány 25 grammos vászonzacskó­ban, hozzáerősített cigarettapapír-tömbbel 14 koronáért. 1922 júniusában húsz és száz darabos dobozban is meg­jelent a szálanként 2 koronás árú, török Delice és a Levant cigaretta. Kállay Tamás (1876-1963) országgyűlési képviselőnk már akkor meglepte ismerőseit, amikor az V. kerületi Türr Ist­ván utcában régiségkereskedést nyitott. 1926-ban viszont le is zárta politikai pályafutását és lemondott mandátumáról, amikor korábbi sikeres üzlete után december 15-én, a Duna­­parti Hungária Szállóval szemközt megnyitotta az ország első külföldi különlegességi doh dny árudáját. A Jövedéknek régóta tudomása volt arról, hogy folyamatosan csempésztek be az országba ilyen gyártmányokat, amik viszont szinte egytől egyig hamisítványok voltak. Ezt megelőzendő, maga a Jövedék vásárolt külföldi árut, melyeket állami zárszalag­gal láttak el, amin a szabott ár is feltüntetésre került. így juttatták a vásárlókat biztonságos, eredeti áruhoz. A kifeje­zetten erre a célra létesített új dohánytőzsde vezetését aján­lották fel Kállaynak. A forgalomba hozott gyártmányok árjegyzékét a Pénzügyi Közlönyben is nyilvánosságra hozták, ebből kiderül, hogy a legdrágább szivar a H. Upmann cég által készített Coronas Inmensas, melyből 25 darab kereken egymillió koronába kerül, és a legolcsóbb fajta sem kapható félmillió alatt. Szintén itt lett kapható a N. Soussa cég Assuan nevű cigarettája is, melyet ráadásul egy hirdetés szerint „vidékre, levelezőlap rendelésre is tíz darabot tartalmazó párnázott dobozokban ” is elküldték. 1928 októberétől egy megállapodás értelmében négy ma­gyar márkát (Trabucos szivart, Coronas, Stambul és Triumph cigarettát) elkezdtek árulni Olaszországban, és cserébe ná­lunk is forgalomba hozták az olasz Éva, Eja és Orientali márkákat. Hihetetlen, de már ebben az évben kaphatóak voltak Budapesten a máig legnagyobb világmárkák: Camel, Chesterfield, Dunhill, Marlboro. Míg ekkor a magyar ter­mékek közül a középkategóriás, 20 darabos Symphonia 56 fillér, a szintén hazai, de már luxuskategóriás Coronas 2,40 pengő volt, addig az ugyanilyen kiszerelésű Marlboro 3,75; az egyiptomi First King pedig 5 pengőbe került. Utóbbi majdnem tizenhétszer volt drágább a legolcsóbb, 30 filléres magyar Drámánál. A zürichi Beaten-Gasse 11. szám alatti „Weinrestauration Hungária” - kis reklámja szerint - nem csak Svájc legízlé­sesebben berendezett étterme, de a magyar stílus remeke is volt, ahol elsőrangú magyar konyha működött, valamint a budafoki pincészet borai és a magyar dohányjövedék ter­mékei is kaphatóak voltak, ezzel is népszerűsítve a hazai gyártmányokat külföldön. 1930-ban már közel 450 féle dohányáru közül válogathat­tak a magyar dohányosok! Választék tehát bőven akadt, de a fogyasztók még így sem mindig lehettek maradéktalanul elégedettek.

Next

/
Thumbnails
Contents