Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánytermékek
106 DOHÁNYTERMÉKEK LEVENTEszivark, • ÁLTÁL A'N OS-ELA DA'S* felirattal látta el. Ebben az akcióban a diósgyőr-vasgyári leventék gyűjtötték a legnagyobb részösszeget, 352 pengőt. 1944-ben, a nyilas hatalomátvételt követően a leventéket is harcba küldték. Közülük sokan meghaltak, hadifogságba vagy a nyugatra vonuló hadsereggel Nyugat-Európába kerültek. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták. :945->g gyártottak Levente cigarettát. Az akkori történelmi és politikai helyzetet jól tükrözi a márka elmúlásának módja: a háború után, anyaghiány miatt a készleten maradt Nikotex-Levente cigaretták papírjait használták fel az új kor cigarettájának, a Nikotex-Munkásnak a becsomagolására. A papírok hátoldalára került egy vignetta, és kifordítva, a Levente-grafikával befelé csomagolták bele az új cigarettákat. így tűnt el a leventemozgalomról elnevezett cigaretta. Közel húsz éven át az egyik legnépszerűbb, jelentéstartalommal is bíró márka volt, amely az idők során jelképpé is vált: a hazát szolgáló összefogás jelképévé. Szegény ember betevője: a töltött cigaretta A gyári cigaretták árai között hatalmas különbségek voltak, a méregdrágától a viszonylag olcsóig, ráadásul a trafikokban szinte minden általános forgalomban lévő márka szálanként is kapható volt, attól függően, kinek mi volt a napi dózis, vagy éppen mennyire futotta a jövedelméből. Ennek ellenére mindig akadtak jelentős számmal olyanok is, akiknek még a legolcsóbb is drágának számított, és még azt sem tudták megfizetni. Viszont a szenvedély azért szenvedély, mert azt tűzön-vízen át ki kell elégíteni. A Dohányjövedék is tudta ezt, így áthidaló megoldásként állandóan forgalomban tartott temérdek fajta vágott dohányt, amelyből aztán cigarettát lehetett sodorni vagy tölteni. Az ilyen házi módszerrel készült szívnivalót a gyári cigaretták árának töredékéből el lehetett készíteni, így a szegényebbeknek ez lett a mindennapi betevője. Az igazán nincsteleneknek persze még ez a módszer is megfizethetetlennek számított, így cigarettapapírjuk sokszor csak újságpapír volt, „újrahasznosított” dohányuk pedig a villamosmegállókban fellelhető tetemes mennyiségű eldobott csikkből származott. A sodráshoz kis cigarettapapír-könyvecskék álltak rendelkezésre, amelyek általában 60 darab fátyolvékony lapocskát tartalmaztak. Egy-egy kis lapot letépve, azt megfelelően kézben tartva kellett a tetszőleges mennyiségű dohányt elegyen-
