Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban és a Trianon utáni emlékművek kegyeleti öröksége tükrében
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II. lességünk és semmi esetre, semmilyen körülmények között sem szabad ezt a zászlót elhagynunk”: a katona számára ebben öltött testet „az ezred hírneve és mi szent esküvel esküszünk, hogy a mi új zászlónkhoz mindhalálig hűek maradunk.”1 A zászlótartó az a vitéz katona, aki úgy indul a csatatérre, hogy az általa felmutatott zászlót az ellenséges katonák mind látják, és meg akarják szerezni a zászlótartótól, aki (mivel mindkét kezében a zászlót fogja) önmaga testi épségét nem is képes megvédeni, de élete árán is mindent megtesz a zászló megvédéséért, amelyre a zászlóavatáskor esküt tett. A zászlótartó vitézi bátorsága és helytállása kimagasló értéket képvisel a magyar hadtörténetben. Az első világháború hatalmas emberáldozatot követelt: ezt a rettenetes következményt valójában előre lehetett látni, ám az alábbi adalékokból kitűnik az is, hogy a nyilvánvaló nemzetközi valóság ismeretében is a közhangulat menynyire mást jelentett a háború megindításakor. Az első világháború kirobbanása kapcsán igen fontosak az alábbi adalékok, mert az akkor sajtóban megjelent sorokból kitűnik az az egy évszázaddal ezelőtti emberségben gyökeredző, értelmiségi felelősségvállalásból fakadó látásmód, amelynek értékvilága tisztán felismerte, hogy mit is jelentett a háború megindítása a 20. század elején. Dr. Moldován Ferenc 1914. július 6-án közzétett írásában a következőket rögzítette: „A nagy leszámolás. Amitől félve rettegett az egész világ, a koronás fők épp úgy, mint a népek milliói, bekövetkezett. A szemétben lappangó, senyvedő parázs, melyet a vad, hideg éjszaki szél izzóra szított, lángra lobbant és a becstelenségek óljaiból átharapódzott a pusztító tűz az európai nemzetek kultúrpolitikáira. A jognak, igazságnak és a bűnpártolásnak, gyűlöletnek óriási erői törnek egymásra.” „Az Osztrák-Magyar Monarchia és dicső szövetségese, Németország egyik oldalról, Szerbia, Oroszország és Franciaország másik oldalról állnak szemben, hogy fegyverrel döntsék el az erkölcsi okokban oly egyenlőtlen harcot. A többi nagyhatalmak és országok még ingadoznak, hogy melyik fél mellett szálljanak síkra, mert a külön nemzeti és hatalmi érdekek bajosan fogják ezeket a semlegességben megtartani. Nehéz és szomorú napok virradnak hazánkra. Az igazságos harcot óriási áldozatok árán kell megvívni.” „A háborús események városunkban is erős visszhangra találtak. A szerbeknek átnyújtott jegyzék ugyanazt a felemelő hatást tette a lakosságra, melyet az egész országban előidézett. Minden ember örült és helyeselte, hogy a Monarchia a sok megalázás után válaszút elé állította a trónörökösünk gyilkosait védő, sőt abban részes országot. Az eredmény alig volt kétséges s a nem kielégítő választ követő diplomáciai viszony megsza-1 Zászlószentelés. - Az 5. gyalogezred ünnepe. Nagybánya, XIV. évfolyam. 5. szám. 1916. február 2. 2-3.
