Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban és a Trianon utáni emlékművek kegyeleti öröksége tükrében
Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban... kítása, majd 1-2 nap múlva a részleges mozgósítás híre általános lelkesedést keltett. A város fiatalsága múlt hó 29-én este 7 órakor lelkes tüntetést rendezett. A menet a kohótérről indult zászlók alatt a bányász-zenekar hangjai mellett. Mikorra az éljenző csapat a bányahivatalhoz ért, hatalmas tömeggé nőtt meg, melyben társadalmi különbség nélkül vettek részt a város lakói, nők is igen sokan. A zenekar a bányahivatal előtt a Rákóczi-indulót játszotta el, utána a közönség kalaplevéve elénekelte a Himnuszt. Zajosan éltette a hazát, a királyt, Németországot. A menet ezután a városháza elé vonult, hol Farkas Jenő polgármester lelkesítő szép beszédet mondott, melynek nyomán óriási éljenzés zúgott föl. Utána nyomban elénekelte a tömeg a szózatot és a Kossuth nótát. A lelkes tömeg ezután a haza és király éltetése mellett zenével végig járta a főutcát egész hosszában és a legnagyobb rendben oszlott szét.”2 Az első világháború idejének életérzése, világképi tartalma és történelemszemlélete körében érdemes a 20. század első felének zászlótiszteleti világa és a zászlótartó vitézeink hősiessége tekintetében az alábbi, 1933-ban közzétett híradásban megfogalmazottakra utalnom. A vidéki magyar otthonok „csendes szobájának falát még ma is sok olyan történelmi kép díszíti, mely egy-egy csatajelenetet ábrázol.” Ezen „olajnyomatok középpontjában száguldó lován kivont karddal vágtat a vezér s körülötte csapatának válogatott vitézei”. „A sok daliás alak közül kiemelkedik egy, kinek kezében magasan lobog a hadilobogó, mely után indul rohamra az egész sereg. Magam is láttam nem egy ilyen képet s ha most is megnézem, csodálattal adózok azoknak a bátor elődöknek, kik halálmegvetéssel rohantak minden vészen át egy gondolattól, a győzelem gondolatától űzve-hajtva. Gyermek és ifjú fantáziámban a zászlótartó mindig úgy élt, mint a sereg kiváltságos katonája, kire a vezér seregének becsületét, a zászlót bízta.” „A világháború első felvirágzott alakulatai is zászlóval vonultak a harctérre.”3 A zászlóbontás alapvető rítust jelent a magyar zászlóhagyományban! A zászlóbontás közismert fogalom a magyar hadtörténetben, de jelen van a politikatörténetben és a művelődéstörténetben is. A zászlóbontás fogalma szellemi értelemben is igazi hajtóerő! A neves történész, Kristó Gyula ekként fogalmazott 1985-ben egy sorozatkötet első számában: „A jelen kötettel új sorozat indul útjára. Sorozatot indítani annyit jelent, mint bízni a jövőben, remélni azt, hogy az elkövetkező kutatások eredményei megtöltik majd a sorozat köteteit. De nem egyszerűen csak bizakodást jelent, hanem egy kicsit a jövő irányítását, birtokbavételét is. Egy sorozat mindig zászló, amely mögé 2 Dr. Moldován Ferenc: A nagy leszámolás. Felsőbányái hírlap, XIX. évfolyam. 16. szám. 1914. július 6.1. 3 Gondolatok a Frontharcosok zászlószentelése előtt. Zászlószentelés 1933. augusztus 27. Szabolcsi Hírlap, 1. évfolyam. 140. szám. 1933. augusztus 20. 2.
