Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
A török pincéktől a legmodernebb értékmegőrzőig
Epiil a földszinti födém, 1912 (MKVM) fiai (...), Taussig Sámuel és fiai fürdőköpenyre 8.50 K, lepedőre 24.25 K, fejkendőre 2 K, kötényre 1.97 K, fürdőingre 7.70 K, papucsra 1.18 К egységáron. A szállítással a Wein Károly és Tsai céget bízták meg. ” Az építkezést erősen hátráltatta a háború. Nem volt elegendő munkáskéz, hiszen a fiatal férfiak a fronton voltak. (Emiatt az építkezésre még orosz hadifoglyokat is kivezényeltek.) Egy csomó fontos alapanyag hiányzott: a fémeket hadicélokra használták. És nem volt elég, hogy sok mindent nem lehetett kapni: az is előfordult, hogy amit végre nagy nehezen sikerült, azt a kivitelező cég emberei egyszerűen ellopták. A szálloda 1918 augusztusára tervezett megnyitását egy ilyen ügy miatt kellett későbbre halasztani. „Az esztendők óta épülő Gellért-fürdő villamos berendező munkálatait a Bem és Wein cég végzi. Néhány hónap előtt a cég egy tisztviselője feljelentést tett, mely szerint a cég rendszeresen lopkodja a fővárosnak a fürdőépítkezés céljaira beszerzett kábeleit, azokat másutt értékesíti, és a fővárossal drága pénzen cink-anyagot és alumíniumot vásároltatnak a kábelek pótlására. (...) A kábelekből 40% tűnt el, de még nagyobb A TÖRÖK PINCÉKTŐL A LEGMODERNEBB ÉRTÉKMEGŐRZŐIG 43
