Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)

A török pincéktől a legmodernebb értékmegőrzőig

mérvű az a hiány, ami a vékony kábeleknél konstatálható. (...) A Gellért-fürdő augusztus elsejére tervezett megnyitását újból elhalasztották.” (8 órai újság, 1918 július 21.)

Ugyanez a lap viszont 1918. szeptember 20-án már nagy elismeréssel sorolja a sajtóbemutatón látottakat:

„A székesfőváros Gellértfürdőjének mai megnyitásán kellemes feltűnést keltett, amit Kovács Béla »Intérieur« berendezési vállalata produkált. Ez a cég szállította ugyanis a személyzeti szobák legegyszerűbb berendezésétől kezdve a kerti bútorokat, a csarnok lószőrszövet bevonatú nagy kettős dívánokon kezdve a billiárd, játszótermek, bujfet, nyilvános étterem, ruhatári berendezéseket, az író és olvasóterem gyönyörű faragású díszkandallóját, díszóráját, a fürdő nagy főbejáratán és a szálloda főbejárat hatalmas mechanikai szerkezetű forgóajtóján kívül még a legkülönfélébb berendezési tárgyakat. Hogy ezen teljesítményekre a világháború folyamata alatt, az állandó munkásváltozások mellett is képes volt, az a cég rendkívüli agilitását, szakavatott szereplését és teljesítőképességét bizonyítja. ”

Az épület eredeti bútorzata Herquet Rezső, Péter Sándor, majd Szablya-Frischauf Ferenc műve volt. A fürdőket és teraszaikat Bezerédi Gyula, Damkó József, Lányi Dezső, Ligeti Miklós, Pásztor János, Szentgyörgyi István, Teles Ede, Zsákodi Csiszér János szobrászok alkotásai díszítik. Rotb Manó üvegablakainak kartonjait Hende Vince, a zeneterem freskóit Jávor Pál készítette.

Pamlag a zeneteremben

(Magyar

Iparművészet,

1918)

44

1918