Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
A gyár első sörszállítmánya 1896. április 1-jén hagyta el a telepet, feldíszített lovaskocsin. Háromféle világos, Export márciusi, Polgári és Udvari sört gyártottak, valamint Milleneumi néven barnasört is forgalomba hoztak. Termékeiket Sopron környékén értékesítették, hiszen az osztrák konkurencia elég erős volt azon a vidéken. Az 1900- as évek elején egy bankcsőd, valamint az új semmeringi vasútvonal miatt Sopron gazdasági jelentősége csökkent, ezért a gyár kapacitását is csökkentették. Az üzem a tizedik évfordulóján éppen hogy csak vegetált, két évvel később pedig a munkások sztrájkba kezdtek (ekkoriban 39 fő dolgozott a gyárban). 1908-ban Szent Mihály sör néven új terméket vezettek be. A gazdasági helyzet nem javult, erősebb reklámkampánnyal próbálkoztak. Az első világháború előestéjén a cég veszteségesen működött, termelése 1913-ban 22 980 hektoliter volt. A háború alatt növekedett a termelés, ezért a részvényesek úgy gondolták, hogy végre eladják a részvényeiket. 1917-ben a cég közgyűlése a felszámolásról és az eladásról döntött. Az üzletet a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt.-vel kötötték meg. A cég nevet váltott, és Nyugat Magyarországi Serfőzde és Malátagyár Rt. néven folytatta működését. 1923 és 1928 között a termelés évről évre növekedni tudott. Új söröket vezettek be - Export, Viktória, Szent Imre, Idény-, 1926-tól pedig a Soproni Porter nevű különlegességet is forgalomba hozták. A nagy gazdasági világválság a stable and a holding area for horse carriages. Water was provided from the brewery's own well and a canalisation system and a separate power plant were also established, with the latter providing the brewery with electricity. The brewery's first beer delivery left the grounds on 1 April 1896, carried by a heavily decorated horse carriage. Three types of pale beers, the Export Márciusi (Export March), Polgári (Civil) and Udvari (Courtly) were produced, as well as a brown ale named Milleneumi (Millennial). They sold their products in the vicinity of Sopron because Austrian competition was stiff in the region. As a result of a bank failure and the construction of the new Semmering railway line, Sopron’s economic relevance began to wane in the early 1900s, which is why the brewery's production capacity was curbed. At the time of its tenth anniversary it was barely operational, and two years later the workers went on strike (there were 39 employees at the time). In 1908 they introduced a new beer called Szent Mihály (Saint Michael). Since the economic situation did not improve, the company tried a more vigorous advertising campaign. On the eve of World War 1, the company was operating at a loss, producing 22,980 hectolitres of beer in 1913. Production surged during the war, which is why the shareholders sought to exploit the opportunity to finally sell their stocks, and in 1917 the shareholder meet-ing opted for liquidation and selling off the company. A corresponding deal was concluded with the Sörös címkék, 1910-1920-as évek Beer labels, 1910-1920s 96
