Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)

I. A sör alapanyagai és az ipari sörfőzés folyamata

Címkés sörösüvegek, 1900-1920-as évek Beer bottles with labels, 1900-1920s

és vendéglőkben töltötték meg friss sörrel. Hazánkban az 1950-es években a sörszifont felváltotta az 1 literes kiszerelésű, fém fogantyúval ellátott, hordozható, szintén tölthető családi söröspalack, amelynek funkciója ugyanaz volt, mint a sörösszifonnak. Ma már a fémből készült 2-5 literes barátság- vagy partihordók töltik be ezt a szerepet.

SÖRCÍMKE, PALACKCÍMKE, ETIKETT

A palackok általánossá válásával párhuzamosan terjedt el a címke használata is, előtte - és még sokáig - az öntött

over the bottled version. Both the size and the shape of bottle containers changed over time, as did their sealing: In the early 20th century, they were mostly sealed with cork or porcelain flip-top, while today the vast majority tend to be sealed with crown tops, though specialty products featuring flip-tops are still being produced.

In the 1880s, so-called beer siphon bottles appeared. The overwhelming majority were green or brown glass bottles holding 1 or 2 litres, with metal handles and porcelain flip-tops. In Europe, one also encountered stoneware-30