Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)

III. A hazai sörfogyasztás kultúrájának alakulása

Vendéglői berendezés, 1960-as évek

The interior óra restaurant. I960s

* я

ж

X2L

összevont Kőbányai Sörgyár milyen népjóléti beruházást hajtott végre a dolgozók érdekében. A május 1-jei felvonulásokon a sörgyárak mindig a legelső helyeken vonulhattak fel, és ha egy-egy üzemet ki kellett emelni a parkosítás, virágültetés terén, nagyon gyakran valamelyik sörgyár érdemelte ki ezt. Az idealizált seritalt készítő üzemek továbbá nem csak az érintett szomjazó embereknek kedveskedtek, hanem közvetve városok, megyék is részesültek a sörgyár áldásaiból. „A sörgyárak vízzel és árammal látták el a környező városrészek nélkülöző lakosságát.'' (Szakad Nép, 1948. május 15.) „A szeszgyárak jelentős mennyiségű szeszgyári moslékkal látják el a környék állattartóit. A sörgyárak a takarmányozás céljára jól felhasználható sörtörkölyt bocsátják az állattartók rendelkezésére." (Szabad N ép, 1949. november 19.) „A mezőgazdasági ipari melléktermékek felhasználását a múltban megnehezítette az,

public's changing (and directed) perception of the drink. The most striking aspect of the propaganda was that it portrayed capitalist factory owners as the very embodiment of exploiters who robbed the people in several ways. For starters, they did so by giving factory workers a humiliatingly low wage, then they continued the exploitation by selling the alcohol to the public too expensively, and finally they hurt the entire economy by using the by-products of beer production to manufacture other expensive items. Thus, the factory-owner used that, too, to increase his profits. Drawing in part on the high level of labour activism that had been present ever since the 1890s in the form of strikes at the breweries, and in part on the entire socialist model of the state and society, they sought to portray beer as the drink of the workers.

195