Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
III. A hazai sörfogyasztás kultúrájának alakulása
és Nektár gyógytápsört. Ez idő tájt jelentek meg a licenc alapján főzött jó nevű italok magyarországi változatai, sportversenyeken jutalomként szerepelt az üveges sör. Mindezek után azt gondolhatnánk, hogy a „serital" elindult a polgárosodás útján, azaz az addigi munkásosztálybeli fogyasztóközönség helyett a polgárság mint a legnagyobb sörivó célközönség megnyerése vált a gyártók eszméjévé. Budapesten a 20. század legelején igyekeztek elültetni a közgondolkodásban azt a tézist is, hogy a sörivás polgári előjog, és egy igazi bürger a napját csakis az aranyló árpalé hörbölésével kezdi. A belváros legelegánsabb éttermei versengtek a sörivókért, vagyis inkább a gyárak igyekeztek beférkőzni a polgári mindennapokba az éttermeken keresztül. Az Apostolok étterem például szerződést kötött a Pilseni sörgyárral, amely a Kígyó utcai vendéglátóhely kizárólagos szállítója lett. Ugyanígy járt el a mücheni Augustiner sörökkel a Kárpátja étterem is. Meglepő viszont, hogy a századfordulós budapesti éttermek étlapjain szerény a sörkínálat. Amíg fehér és vörösborból, de még ásványvízből is legalább tízféle van a legtöbb helyen, addig a sörök közül a világos és barna választék szerepel, amit maximum azzal bővítenék, hogy korsóval, pohárral vagy elvitelre kérheti a vendég. 1894-ben az Osztrák-Magyar Monarchia 1942 sörgyárával és 16 millió hektoliter évi előállított sörmennyiséggel a 4. volt a világon. A korabeli statisztikák a birodalmon, majd később a monarchián belül megkülönböztettek sörivó és borivó tartományokat. Magyarország a birodalom olaszok lakta területeivel ez utóbbihoz soroltatott. or the Góliát (Goliath) and Nektár (Nectare) nutritional and health beers. This was the time when the Hungarian versions of popular beer brands appeared in the country, which were brewed based on licenses. At sports competition, bottles of beer were listed as rewards. All this could lead us to conclude that beer was launched on the path of becoming a middle-class drink, that is towards a transition where the producers' goal was to replace the mainly working-class audience of beer with the middle classes as the core stratum of beer drinkers in society. At the very beginning of the 20th century in Budapest, they also began to plant the idea in the public imagination that drinking beer is a bourgeois privilege, that a real bürger cannot but start his day without gulping his golden malt brew. The most elegant restaurants in Budapest vied for beer drinkers, or maybe one should say instead that the breweries tried to find a way in the burghers' everyday life through the restaurants. The Apostolok Restaurant, for example, entered into an agreement with the Pilsen brewery, which became the exclusive supplier of the restaurant in Budapest's Kigyó Street. The Kárpátia Restaurant did the same with the Augustiner Beers in München. What is surprising, however, is how modest the selection of beers was on the menus of the restaurants in turn-ofthe-century Budapest. While there are at least ten kinds of red and white wines, and even various types of mineral waters, in most restaurants the beer selection was limited to pale and brown ale, which was complemented at most by an option to order it in a pitcher, a glass or for takeout. In 1894 the Austro-Hungarian Monarchy was fourth in the world with its 1,942 breweries and annual production of 16 million hectolitres of beer. Contemporary statistics distinguished between beer and wine drinking provinces within the Empire, and then later the Monarchy. Along with those segments of the Empire inhabited by Italians, Hungary was ranked among the wine drinking areas. 193
