Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
volt tiszta, hanem azért, mert a maláta nem volt, hogy mondjam, az elvárt minőségű. Én azt mondom, ahhoz képest viszonylag hamar sikerült normalizálni a technológiákat és a nagyon szoros intézkedésekkel meg technológiai korrekciókkal viszonylag hamar úgy finomra hangolni a fő folyamatokat, hogy abból piacképes termék legyen. Viszonylag elég gyorsan ment. A körülményekhez képest, azt lehet mondani, hogy sikeresen. Amikor ide kerültem, a sörtermelésen volt 80-83 dolgozó, amikor meg nyugdíjba jöttem, akkor ilyen 45. Húsz év alatt feleződött durván a létszám. Ez nem azonnal feleződött le. Például a privatizációkor nekünk volt 146 db alumínium kondicionáló tankunk, amit kézzel kellett mosni, mert nem voltak C1P rendszerek. Később állótankokat építettünk erjesztő tankokként, és a tankoknak az átszervezésével a munkaerő egy része fokozatosan felszabadult. Ez egy nagy, hogy mondjam, higiéniában is, fizikai munkában is meg komfortban meg mindenben, nagy váltás volt, nagy előrelépés volt, mert gyakorlatilag géppel, C1P rendszerrel mosható tankok léptek be a teljesen a hatvanas évek színvonalán tervezett, használt, üzemeltetett tankok helyett. Aztán egy másik nagy változás volt a régi főzőháznak a lecserélése vagy leállítása, amikor belépett az új, úgynevezett koreai főzőház. Ezt Koreából hozták, abban az időben az InBev volt a gyár tulajdonosa. Ők Koreában építettek 2-3 sörgyárat, viszont azokat egy kicsit túltervezték kapacitás oldalról tekintve. Mivel nem ment ez a piac úgy, ahogy gondolták, a Kamiban lévő gyárat leállították, és ott felszabadult a főzőház. Ennek befogadójaként aztán a Borsodit szemelték ki. Akkor ebbe mi bele is vágtunk, és az új főzőházban már nem kellett csak összesen 12 ember, akik napi 8 főzettel nagyon komfortosan dolgozhattak. A rendszerváltás után az \nterbrew, egy belga sörgyártó társaság volt az első tulajdonos. A Borsodit elsőként privatizálták a sörgyárak közül. Nagyon jó passzban voltunk, bár akkor az egész söripar, a magyar élelmiszeriparon belül elég előkelő pozícióban volt. Tudniillik, a sörgyárak a nyolcvanas években elkezdtek licenc söröket They built 2-3 breweries in Korea, but as it happened they overestimated the capacity that was necessary because the Korean market did not quite shape us as they had expected. So they put the brewery in Кumi out of commission and the brewhouse there was no longer needed. They chose the Borsod brewery as the new location for that brewhouse. And we did use it, and the new brewhouse needed no more than 12 persons to operate it, who worked very comfortably with eight brewing sessions a day. After regime transition, the Belgian beer producer Merbrew became our first owner. 1 think the Borsod company was the first to be privatised among the breweries. We were in excellent shape, although within the Hungarian food industry the entire beer segment was in a rather advanced position. It bears pointing out that in the eighties the breweries had begun producing beers under license. The first was Tuborg, I believe, around the end of the seventies and in the early eighties. Then Borsod began to produce Spaten. We concluded a license agreement with Spaten, Nagykanizsa did so with Holsten, and in terms of expertise the local breweries profited a great deal from the application of modern western technologies and cutting-edge beer production opportunities. By the time of regime transition, we already had five years of experience in producing beers under license. The big deal in this respect was not that we produced 200-300,000 hectolitres of Spaten a year of the total 2-3 million that were produced, but that we were able to take what we learned from the Spaten production - that is the technological and quality perspective, the production structure and organisation, Sörösüveg, 1980-as évek Beer bottle, 1980s 173
