Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
facsónakot, jött a barátja is egy másik csónakkal. Tettünk rá egy deszkát, és az első cölöpöket mi vertük le, ez volt az alapkőletétel. Később szakemberekkel felépítettünk ott egy víkendházat, megvettük a csónakot is, és megalakítottuk a sörgyár vitorlás szakosztályát. Én legényemberként rendszeresen vettem részt folyami csónaktúrákon, külföldön is, itthon is. Ezt az élményt meg akartam osztani kollégáimmal is, művezetőkkel, hozzám hasonló korú emberekkel, akikkel együtt dolgoztam, akiknek meséltem az én vizes dolgaimról. Na, mondtam gyerekek, csinálunk egy vízitúrát. Volt egy kis furgonunk, vettünk négy gumikajakot, fölpakoltuk rá, fölmentünk Rajkára és a szigetközi Duna-ágon egy hét alatt lejöttünk Győrig. Fantasztikus volt, ma is, ha találkozunk, erről mindig szó van. Nyolcán, ketten-ketten a kajakban végigeveztük. Én eljöttem 1974-ben Sopronból. 2010-ben fölhív az egyik régi soproni kollégám, hogy Pista bátyám, volna-e kedved lejönni Sopronba, mert a régi sörösök találkozunk, és olyan szívesen beszélgetnénk. A régi gárdából még meglévő akkori kollégák, minden évben meghívnak egy ilyen baráti beszélgetésre Sopronba, úgyhogy ilyen rossz főnök voltam. Ennyi idő után, úgy meglepődtem, de jól esett. Szívesen találkozom velük. A Soproni Sörgyár egykori dolgozói évente még mindig összejárnak, találkoznak tartják egymással a kapcsolatot. 2018-ban meglátogatták a múzeum sörös kiállítását is, amelynek köszönhetően később interjúk is születtek. Köszönjük nekik, hogy megosztották velünk visszaemlékezéseiket. - A szerkesztők. on the water. And that worked. Together with the chief accountant, we borrowed a wooden boat from one of the fishermen, and his friend came along with another boat. We put a plank on it, and we hammered the first stilts in, that was the cornerstone of what was to become our cabin on the lake. Later we had experts build the cabin, bought the boat and founded the sailing division of the brewery. Being single, I participated regularly in the kayaking river tours, abroad as well as in Hungary. This was the experience I wanted to share with my colleagues, the foremen, the men who were similar to me in age and whom 1 cooperated with, whom 1 told about my interest in these water-related issues. So, 1 said, guys let's do a kayaking tour. We had a small van, we bought four rubber kayaks, packed them up and went up to Rajka, and kayaked down on the Danube's Szigetköz branch all the way to Győr. If was fantastic, to this day whenever we meet this memory always comes up. There were eight of us, two per kayak, and we paddled all the way through. I left Sopron in 1974, and in 2010 a former colleague of mine from Sopron called, asking me: 'Uncle Pista, don’t you feel like coming to Sopron because all the old beer people are meeting and we'd enjoy talking to you.’ Each year, the colleagues form the old staff invited me to Sopron for such a friendly chat, so this goes to show what a horrible boss I was. I was so surprised after all these years, but it was nice. I'm always glad to see them. The former employees of the Sopron Brewery still meet up once a year and keep in touch. In 2018 they also came together to visit the Museum’s beer exhibition, and we owe these interviews to their visit. We thank them for sharing their memories with us. - The editors. 137
