Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
bennünket, akkor most menjünk le az üzembe, és nézzük meg azt. Ha nemis volt szakember valaki, akkor is látta, hogy milyen körülmények voltak az üzemben. Az elvtársak lejöttek, természetesen arra a részre vittem őket, ami a legrosszabb állapotban volt. A lényeg az, hogy ez után a látogatás után megszavazták a rekonstrukcióhoz szükséges 1,3 milliárd forint államkölcsönt, amit kedvező részletekben kellett volna visszafizetni. Meg ehhez volt a saját pénzünk, összesen 1,7 milliárd forintból elkezdtük a rekonstrukciót. Most már tudom, hogy ha azt, akkor nem csináljuk meg, ma nincs Kőbányai Sörgyár. Ugyanis olyan elavult volt minden, hogy ezt, ha megvette volna valaki, csak azért vette volna meg, hogy a területhez hozzájusson. Mert hatalmas, szép ipari terület van. Ma már nem is érzik, hogy ez menynyire fontos volt. Mondhatom, hogy a Kőbányai Sörgyár 20. századi történetének legjelentősebb eseménye volt a rekonstrukció. A sikeresen megvalósult felújítás eredményeként 1986-ban érte el a gyár mindenkori termelésének csúcsát, az évi 4,3 millió hektolitert. (Ezen belül 3 millió hl. palacksör volt.) Európai szinten a harmadik legmagasabb teljesítményt nyújtott az üzem a holland Heineken és a Strassbourgh-i francia sörgyár után. Itt szeretnék köszönetét mondani egykori helyetteseimnek és vezető munkatársaimnak valamint valamennyi Kőbányai dolgozónak, mert mindez együttes munkánk eredménye volt. Korábban az 1910-es évekig voltak jelentősebb fejlesztések. Azután jött az első világháború, majd a második. Utána jött az az állapot, hogy a vidéki gyárakat kellett fejleszteni, és ez volt az, ami helyre tette a dolgokat. Ezért tudták a gyárat később jó áron privatizálni, és hogy sört gyártunk most azon a helyen, ahol évszázados tradíciója van a sörgyártásnak. Erre büszke vagyok, és örülök, hogy valamit sikerült valami érdemit tenni a söriparért. Szóval ezt megcsináltuk, közben szakmailag fejlődtek az emberek, állandóan tanfolyamokra járattuk őket. Rendszeresen szerveztünk szakmai találkozókat, külföldi szakembereket hívtunk meg. A szocialista országokból elsőként vettem fel a szakmai kapcsolatot a Nyugattal, hisz többek között jártam kint Dániában a Tuborgnál. Azt ajánlottam nekik, hogy jöjjenek, adják el a licencet, mert ne kelljen importálni drága valutáért. Fontos volt, hogy tudtuk a szakmát. A minőségjavítás érdekében tett intézkedéseink az 1970-es évek vége felé már a licencek the minister's office asking me where the hell I'd been. And he says to come along. We go in to Dr Pál Romdny's (1929) office, who was the minister of agriculture between 1975-1980. Comrade Romány says: Mr Debreczeny, this is no way to start a visit at the ministry. I said 1 fully understand and 1 would try to get this sorted with the BKV !the Budapest Transportation Authority]. And then they smiled and said we know you, you have proven yourself over two years in Kőbánya, we need for you take over the management of the Trust. And so Comrade Debreczeny took over the management of the Trust. They saw that Kőbánya had not collapsed under my management, that 1 took care of it, that people were not at each other’s throats and that production was doing all right, even rising. These were facts. I did that for four years, and then 10 years into their existence they dissolved all the Trusts. The trusts had been set up in 1971 and after a decade they were done. I was sent back to Kőbánya from my position at the Trust because the person who had come to replace me there (Albert Urbanovszky) was a district secretary, a functionary. At a personal level he was all right, and the district took him back as a secretary. That was no problem. I continued working there, and now all the breweries were autonomous, working directly under the ministry. The technical aspects were very important to me, and as far as possible I sought to manage these to work well. There wasn't enough specialised international literature on the subject. During the planning of the Szentes project, I learned about foreign projects of this kind and the relevant technical details, and I had the twothree books that 1 considered the best on the subject translated. Ludwig Narziss was one of them, his was a theoretical book on the beer industry ILudwig Narziss: A sörgyártás |Beer Production], 1981, published by Mezőgazdasági Kiadói. Then there was Wolfgang Kunze, his was a practical textbook from the GDR, and there were also my own Austrian study notes which I had written at the time. These were very good materials for the "new vanguard" and the young specialists to improve whatever they could in terms of both quality and productivity. 1 also began to make sure that the workers have some overview in their minds about the subject, and for those with little or no knowledge about the broader industry, 114
