Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
a BKV-nál ezt a dolgot rendezni. Lényeg, hogy ők is elmosolyodtak és mondták, hogy ismerjük magát, két évig Kőbányán bizonyított, szükségünk volna rá, hogy átvegye a Tröszt vezetését. És Debreczeny elvtárs átvette a Tröszt vezetését. Látták, hogy nem borult fel Kőbánya, hogy odamentem, nem mentek az emberek egymás torkának, ment a termelés, sőt növekedett. Ezek tények. Ezt aztán 4 évig csináltam, és 10 évi működés után minden trösztöt megszüntettek, \91\-ben alakultak a trösztök, és 10 év után kifújtak. Én a tröszti vezetői állásból visszakerültem Kőbányára, mert ott, aki a helyemre jött (Urbanovszky Albert), az egy kerületi titkár volt, káder volt, emberileg rendben volt, a kerület visszavette titkárnak. Nem volt probléma. Ott dolgoztam tovább, most már minden gyár önálló volt, közvetlenül tartoztak a minisztériumhoz. Én a szakmai részt nagyon fontosnak tartottam, és amennyire lehetett, igyekeztem jó irányba befolyásolni. Nem volt elég külföldi szakirodalom. Én megismertem a szentesi tervezés során a külföldi lehetőségeket, szakmai vonatkozásokat is, lefordíttattam 2-3 könyvet, azokat, amiket legjobbnak tartottam. Ludwig Narzis volt az egyik, az egy söripari elméleti könyv volt [Ludwig Narziss: A sörgyártás. 1981. Mezőgazdasági Kiadó], Aztán Wolfgang Kunze, az volt a gyakorlati, NDK-s szakkönyv, meg az ausztriai tanulmányúti dolgaimat, amit annak idején megírtam. Ezek nagyon jó anyagok voltak az „ifjú gárda" és a fiatal szakemberek számára, hogy a minőségben is és termelékenységben is, amit lehet, javítsanak. Elkezdtem azt is, hogy legyen valami áttekintése a dolgozóknak, meg azoknak, akik nem ismerik az ipart, minden év elején a Söripar című szakmai folyóiratban beszámoltunk az elmúlt évek dolgairól, és a következő év feladatait meghatároztuk. Ilyen nem volt se előtte, se utána. Ami nagy szerencsém volt, hogy nekem a tröszti éveim alatt nagyon jó főhatósági kapcsolataim alakultak ki minden minisztériummal és minden ellenőrző hatósággal. Igyekeztem a gyár érdekében úgy alakítani a dolgokat, hogy a gyár jól járjon. came up, I took those in a stride, but when it got rougher I struck back, then the issue needed had to be addressed. What mattered was that we could work together. This went on for two years, I was the director of the Kőbánya Brewery at this time, and there was also the Trust where Nagy Zámbó was the executive director. N agy Z ámbó was a top-notch expert, internationally recognised especially on the issue of malting barley and malt. One of the agricultural collectives faced serious problems with barley cultivation that they were unable to resolve, so they turned to him as the expert. Not as the executive director, but as an expert. They asked him to be so kind to come by and help them because they had serious problems and were suffering losses. He said he would be glad to do so. But they did not want him to provide free consultation, and - stressing that they hoped that this would not offend - they offered him 5,000 forints, of course officially. And then our friend made the mistake of his lifetime and accepted this. After all, he was an expert, this was not a bribe of sorts but recompense for his actual work, for his consultation services telling them how to resolve their problems, which incidentally worked. But the dogmatic party leadership saw 112
