Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Szerzetesi szakácskönyvek

sok a gyűjtemény méretétől függően rendezhették a könyveket tematikus csoportokba, szerző vagy cím szerint ábécébe, de akár nagyság szerint is. A hirtelen hatalmassá nőtt Egyetemi Könyvtárban tematikus szakrendet használtak - elképzelhetjük a derék könyvtáros arcát, amikor négy kéziratos szakácskönyv és egy menügyűjtemény került a kezébe. Hát ezeket meg hová tegye...? Óriási szerencsénkre nem nyitott nekik külön szakot, hanem betette mind az ötöt a vegyészeti és orvosi traktátumok közé. Ott ugyanis a kutya se bolygatta őket majd’ 200 évig. És el se lopta. Aminek pedig érdekességük és roppant ritkaságuk miatt nagyon is valós veszélye lehetett volna.

Az öt könyvből négy német nyelvű. A legrégebbi ezt a címet viseli: Kochpüechl, so geschriben worden ist 1557 [Szakácskönyvecske, íratott 1557-ben]. Sokan és sokat használták. 60 oldalát egy kéz írta, de később még legalább öten-hatan kiegészítették receptekkel, jegyzetekkel

és hátul mindenféle firkákkal. Közepe táján egy asszonynév: Johanna Hátrizin. Az ő kilétéről semmit sem tudunk, ahogyan a könyv szerzőjéről és tulajdonosairól sem, sőt az is kérdés, hogy másolattal vagy eredeti munkával van-e dolgunk. Az íráskép alapján minden bizonnyal a 17. századból, annak is inkább a közepéről való az Orthnung vor die Köch undt Dispenssäter, wass von dag zu dag kan gegeben werdten, sowohl in Speisen als Pohtpas című menügyűjtemény. Magyarul: Szabályzat a szakácsoknak és kulcsároknak, mi adható napról napra mind ételként, mind körítésként (?) [a Pohtpas szó semmilyen német szótárban nem szerepel, a horvát potpasati, ’övez’ szóval vélem értelmesen rokoníthatónak]. Ennyit tudunk, slussz.

A pesti pálos könyvtár ex librisét viseli 1752-es bekerülési dátummal ez a rétestészta-hosszú című kézirat: Eingantz neues vnd nutzbares Kochbuch, in welchem zu finden, wie man verschiedene herrA pesti pálos könyvtár 18. századi ex-librise