Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Szerzetesi szakácskönyvek

Az utólagos dátumozások bizonytalanságain túl nagyon sok érvet sorakoztathatunk fel Tófői Zsófia szerzőségével szemben.

A bevezetőben emlegetett „két vagy három tál étel” felületes olvasatban jelentheti azt, hogy ’néhány’, de ha a szerzetesek szigorú szemével nézem, akkor tüpontosan a bencés regulát követi. A könyv húsos és böjtös ételekre való felosztása sem protestáns, hanem katolikus környezetet sejtet, a vadhúsok szinte teljes hiánya (mindössze 4 recept!) pedig végképp nem egy erdélyi fejedelmi udvar - vagy akár kálvinista püspökcsalád - étkezési szokásaira vall. (A szerzeteseknek viszont elvileg tilos volt vadászniuk, így vadhoz csak akkor juthattak, ha kaptak, esetleg vettek valakitől.) És mennyire életszerű, hogy a rangos-gangos lelkészné ilyen tanáccsal lássa el olvasóját?

„Ha kinek oly fogadása vagyon, hogy csak kenyérrel, vízzel akar böjtölni, és Isten szeretetiért akarná magát sanyargatni, így is meglehet: Metéllyen kenyérből kotzka szeltet és azt is forró vízzel öntse meg, a vizet elsőben megsózván és Kalánnal Tzibra [cibere] módjára ehetik benne.” A szerző a következőképpen rendezte fejezetekbe a recepteket: „Húsevő napokra való főtt étkek” (74); „Sültek” (31); „Vajas étkek” (98); „Böjti eledelek” (57). A vajas étkek valamiféle átmenetet képeznek, hiszen a nagyszombati zsinat, 1611 óta a magyar katolikusoknak pápai engedélyük volt arra, hogy „a rendkívüli időkre tekintettel” böjtben is ehessenek tejes és tojásos ételeket. Bár az engedéllyel sokan nem éltek, a hús nélkül, csak tejtermékekkel készült ételek jól behatárolt, önálló csoportba kerültek a kötetben - és ezekből van a legtöbb.

Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött, 278 receptet tartalmazó Szakácskönyv és hasznos feljegyzések című kézirat felosztása („húsevő napokra való étkek” - „böjti eledelek”) és tartalma itt-ott hasonlít a csíki könyvecske kolozsvári másolatához és Misztótfalusi Kis Miklós nyomtatott szakácskönyvéhez is, de rövidebb, és alighanem még korábbi. A két kézirat között szövegbeli azonosság nincs.

Az OSZK egy másik kis kézirata azonban minden vitán felül a csíki szakácskönyv édestestvére - ha nem maga az ősforrás. Miből gondolom? A sorrend és a szöveg szinte azonos, de 62 recepttel kevesebb van benne - ha a nyomtatott példányt másolták volna, mi értelme lett volna ezeket kihagyni? Sokkal hihetőbb, hogy a másoló tett hozzá még, amit jónak látott - köztük feltűnően sok böjtös, zöldséges, tésztás receptet. A leírások gyakran szűkszavúbbak, mint a csíki kéziratban - egyértelmű, hogy a későbbi másolatot egy főzni és írni is tudó ember később egészítette ki a szerinte szükséges magyarázatokkal.