Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
Szerzetesi szakácskönyvek
A kötet végén van két rövidítés: O.A.M.D.G. és B.V.M.H. Az első a jezsuiták jelmondatát takarja, amelyet azonban más rendek is széles körben használtak: Omnia Ad Maiorem Dei Gloriam, mindent Isten nagyobb dicsőségére. A másodiknak a feloldása: [ad] Beatae Virginis Mariae Honorem, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Emiatt egészen biztosra vehetjük, hogy a kézirat nem protestáns, hanem katolikus, sőt szerzetesi környezetben készült (ráadásul a csíksomlyói ferencesek kegytemplomát a Sarlós Boldogasszonynak szentelték). Az egyetlen bökkenő a húsos ételek közt szereplő „Luther lév” lehetne, amely viszont ebben a rövidebb kéziratban nincs is benne, csak a csíki másolatban és a Kis Miklós-féle nyomtatott könyvben olvasható: „Ilyen lével leginkább csukát szoktak főzni, húsevő napokon, noha egyéb halhoz is hozzá illik, ilyenképpen: metélj szalonnát, mint a salátára szokták metélni, pirítsd meg jó porcogóson, kenyérkocka-szelttel együtt, abba tégyjó ecetet, bors, gyömbér belé, azonban a halat más edényben főzd meg vízben, sóban, és mikor megfőtt, a halat abból a lévből vedd ki, és szépen rakd a tálba, és azt az elkészített levetfelül öntsd reá, más tállalfedd bé, és vidd az asztalra”. A különös ételnévre Herman Ottó ad magyarázatott magyar halászat könyvében (1887):
