Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
"Lesz a színbor Krisztus vére…"
Boroscímke az 1930-as évekből, a bor új és régi nevével (mkvm) —IГ Е1ЕЯ4 & Az 1910-es években a tényői szőlőben is „Auvergnas Gries”-ként jelölik a későbbi szürkebarátot (Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltára) A magyarrá lett szürkebarát Az 1300-as években érkeztek Magyarországra Bourgogne-ból és Auvergne-ből a pinot szőlőfajták, köztük a szürkés bogyójú, vörös héjú auvergnas (helyesen: auvergnat) gris vagy pinot gris (olaszul pinot grigio), amelyből lassú érésű, remek fehérbor, de rozé is készül. (Attól függően lesz az egyik vagy a másik, hogy mennyi ideig hagyják a héjon, amelynek színezőanyag-tartalma meglehetősen alacsony.) Népszerű borunk magyar nevét az egyik magyarázat szerint a pálosokról kapta, akik a Balaton-felvidéken 1263-ban telepedtek meg. Eredeti szürke habitusukat 1341-ben fehérre cserélték, de rajtuk ragadt a „szürke barát” megjelölés. Egy másik megfejtés: a máig szürke csuhás obszerváns ferencesek, a „cseri barátok” lennének a bor névadói, akik a 14. században érkeztek hazánkba Boszniából. Egy harmadik verzió szerint a ciszterciták honosították meg a 13. vagy 14. században, akiknek fehér csuhája szőlőművelés közben lett szürke a portól. Igen ám, de akármelyik rend és akármilyen régen hozta is a Kárpát-medencébe a burgundi és pinot szőlőfajtákat, a szürkebarát bornévre a 20. század első harmadáig nincs adatunk. Csak az 1930-as években váltotta fel a korábbi auvergnas gris megnevezést a német Grauer Mönch (szürke szerzetes, szürke barát) tükörfordítása. Ott viszont biztosan tudható: a burgundi szőlők meghonosítói, a ciszterciták voltak a névadók. 40
