Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

De kik is a szerzetesek?

Piarista tanárok a rózsahegyi rendház ebédlőjében, 1896-97 (Piarista Levéltár)

[...]azt tartjuk, hogy minden egyesnek eléglesz napjában egy hemina bor. Akinek azonban Isten megadja az önmegtartóztatás türelmét, tudják meg, hogy külön jutalmuk lesz érte. Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg. De mindenképpen ügyeljenek arra, hogy sokat ne igyanak, vagy éppen meg ne részegedjenek [...] hiszen »a bor elszakítja Istentől még a bölcseket is«.”

A „hemina” mértékegységről nem tudjuk pontosan, mennyi volt. A mai bencések 3-5 deciliterben határozzák meg. És azt mondják: hát, amennyi pont elég... Vagy még szebben: „egy hemina annyi bor, amennyitől megtalálod Istent, de még nem kísért meg az ördög...”

Érdekes adatok derülnek ki azokból az egyházi jegyzőkönyvekből, amelyek az étkezési szabályok valamilyen megszorításáról, megváltozásáról rendelkeznek. A Pannonhalmi Bencés Pőapátság Levéltára őrzi egyebek közt a „Pannonhegyén 1848 tartott egyetemes Káptalan