Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

De kik is a szerzetesek?

Jegyzőkönyvét” (1848. június 9-11.), amelynek „a legújabb törvények okozta fogyatkozáshoz arányzandó megszorítkozásról” szóló II. fejezete szerint „Az étkek száma délben négy, u. m. leves, marhahús, főzelék és hal vagy tésztás; vacsorára három u. m. leves, főzelék és sült vagy tésztás vagy hal - melly szám azonban vasárnap és ünnepeken egygyel megtoldható. A’gyümölcsre nézve megállapíttatott, hogy az hetenkint, ha lehetséges, háromszor adassék, de ha ne tán nagyobb áron kellene azt vásárolni, legyenek a társak annyi méltánylattal, hogy illy esetekben annak élvezéséről önként lemondjanak. Délutáni kávé végkép megszüntetvén reggeli fejében minden hónap elején 5 ezüst huszas fizettessék.” Vagyis az ebéd - mai fogalmaink szerint - három, a vacsora két fogásból állt, de a húst és a köretet külön „éteknek” tekintették, a hal pedig nem számított főételnek. A szövegrész legérdekesebb mondata a délutáni kávéról szóló: ez volt az a luxus, amelyről az egyre nehezedő viszonyok között teljesen le kellett mondani, de a testvérek megkapták azt a pénzt, amelyből vigasztalásul feljavíthatták a reggelijüket. Hasonló megszorítások olvashatók az 1919—1920-as évek jegyzőkönyveiben is.

A refektórium

Bár a szerzetesközösség életének legfontosabb tere a templom, a kolostorokban mindig kialakítottak egy közös ebédlőtermet, amelyet a latin reficio, ’megújít, felfrissít’ szóból származó névvel refektóriumnak neveznek.

A szerzetesek hosszú, közös asztalnál esznek, az edények, evőeszközök a lehető legegyszerűbbek. A falakat viszont sok helyen díszítették elmélkedésre sarkalló freskók vagy festmények. (Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája, is a milánói Santa Maria déllé Grazie kolostor refektóriuma számára készült.)

A magyarországi kolostorok és rendházak 1950 után túlnyomórészt állami tulajdonba kerültek: kórház, szociális otthon, kollégium, nevelőintézet, iskola lett belőlük, és az új funkcióval nem fértek össze a falakon díszelgő szent jelenetek és jelképek. A freskókat jobb esetben csak lemeszelték, másutt le is vakarták. A meglévők feltárása, felújítása a rendszerváltozás óta ha lassan is, de folyik.

A refektóriumban külön helyet alakítottak ki a felolvasó számára. Személye hétről hétre cserélődik, ahogy a szövegek is változnak. Szent Benedek annak idején Cassianus Az Atyák beszélgetései című munkáját és a Szent Jeromosnak tulajdonított 6. század eleji legendáriumot,