Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Kiss Hajnalka: Könyvkiadási tevékenység a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumbab
Az árképzésnél a legalacsonyabb árat a ráfordított költségek határozzák meg, a legmagasabb ár pedig az, amennyiért még hajlandó megvenni a látogató a kiadványt. A múzeumok ugyan nem profitorientált szervezetek, azonban célszerű legalább azt a fogyasztói árat meghatározni, amely a kiadványokra fordított költségeket fedezni tudja. Az árképzésnél emellett segíthet a versenytársak árainak elemzése is. A múzeumok a stratégiai tervezés során az értékesítés szempontjaira kevesebb hangsúlyt fektetnek, mint az elvárható lenne. Alapvető, hogy az elkészült kiadványokat a múzeum saját boltján keresztül értékesítik, emellett a különböző nagyrendezvényeken (pl. Múzeumok Éjszakája, Múzeumok Őszi Fesztiválja, Múzeumok Majálisa, Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Ünnepi Könyvhét és egyéb kiállítások, vásárok) - akár kedvezményes áron - terjesztik.9 A hazai múzeumok saját kiadványaikat legtöbb esetben a Hungaricana rendszer digitális könyvtárában bárki számára online is elérhetővé teszik. Akadnak ugyan kivételek, de a könyvesboltok polcain ritkán találkozni múzeumok saját kiadványaival. A külső terjesztés lehetőségeivel nem igazán élnek a múzeumok. Ennek feltehetően az emberi erőforrás hiánya az oka, azaz nincs olyan munkatárs az intézményekben, aki ezt megfelelően tudná menedzselni. Az MKVM KÖNYVKIADÁSI TEVÉKENYSÉGE A múzeum könyvkiadási tevékenysége az 1960-as, 1970-es, 1980-as és 1990-es években nagyjából azonos jellemzőket mutatott. Érdemi változást csak az ezredforduló hozott, ezért ezt a két nagyobb korszakot külön-külön ismertem. 9 Horváth Anita: Múzeumi kiadvány stratégia - A múzeumi kiadvány és a marketing. In: Múzeumiskola 9. - Oktatási célú múzeumi kiadványok - a feladatlaptól az online múzeumi csoportmunkáig. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központ. Szentendre, 2010. 4-8. Az alapítástól az ezredfordulóig Az ezredforduló előtt a múzeumban kizárólag állandó kiállítások kaptak helyet. Időszaki kiállításokat külső helyszíneken, különböző cégekkel, vállalatokkal együttműködve rendezett a múzeum. Az állandó kiállításokhoz rövid terjedelmű leporellókat és kisebb kiállításvezetőket (30 oldal alatti füzeteket) adtak ki. Ezek nagy példányszámban, akár öt-tízezer példányban jelentek meg - így olcsóbban nyomtatták, több évre előre. A gyártás költségeit saját (költségvetési) forrásból fedezte az intézmény. A külső helyszíneken rendezett időszaki kiállításokhoz általában szintén készültek leporellók vagy rövid vezető-füzetek, amelyek előállítását saját forrásból és az együttműködő partner támogatásából finanszírozták. A fenntartó által meghatározott elvárás szerint a muzeológusoknak kutatási területükhöz kapcsolódóan minimum kétévente tanulmányt kellett közölniük. Az így összeállt tudományos publikációkat az intézmény első évkönyvében, 1970-ben adta közre a múzeum, az akkori igazgató, Borza Tibor szerkesztésében. A tanulmányokat a múzeum alapítását és működését ismertető bevezető, továbbá francia, angol, német és orosz nyelvű rezümé egészítette ki. Az első évkönyvet 1976-ban és 1982-ben két másik évkönyv követte - ugyanezen elvek alapján. Mivel ezek a kiadványok leginkább a szakmának szóltak, könyvkereskedelmi forgalomba nem kerültek. Más hazai közgyűjtemények és partnerek számára reprezentációs ajándékként szolgáltak. 1982 után a dolgozói létszám csökkentése miatt és anyagi források hiányában több évkönyvet nem adott ki az intézmény. 1976-ban a Munkaügyi Minisztérium felkérésére, a kereskedelmi szakmunkás-, szakközépiskolai és főiskolás tanulók számára készült a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadásában A kereskedelem története című könyv. A kiadvány 1993-ig nyolc újabb kiadásban jelent meg. Az 1980-1990-es években dr. Draveczky Balázs, a múzeum egykori 53
