Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Csapó Katalin: A Fortuha ház múzeuma és a Szent György fogadó
A Fortuna utca 4. szám alatti Szent György Hotel belső udvara 2016-ban már az első napoktól kezdve nagy sikert aratott. A vendégkönyv első oldalára Mesterházi Lajos író jegyezte be méltató és buzdító sorait: „Kérem, őrizzék meg azt a lelkesedést, próbálják megmenteni magukban azt az örömet, mellyel ezt a mai megnyitót előkészítették. Se rutin, se netáni kudarcok ne koptassák meg önökben az ügy szeretetét. Kívánom, hogy mindig ilyen sikerük legyen, mint ma volt. És a siker nyomában ne járjon irigység intrika, fúrás. Gratulálok! Nagyon sok látogatójuk legyen!” A megnyitóünnepségen díszoklevelet kaptak azok a gyűjtők és szakemberek, akik jelentős tárgyi vagy dokumentációs emléket adományoztak a múzeumnak. A Vendéglátás című szakfolyóirat folyamatosan közölte a gyűjteményt gyarapító személyek névsorát. Az első ajándékozó a Hajdú megyei Vendéglátó Vállalat volt 160 műtárggyal. A legjelentősebb tárgyegyüttes, az Auguszt cukrászdának az Iparművészeti Múzeum által védetté nyilvánított egykori berendezése a Dél-budai Vendéglátó Vállalattól érkezett.5 Ismét Borza Tibort idézzük: „A több tízezres nagyságrendű törzsgyűjtemények a magyar vendéglátóipar történetéből olyan kiállítások megrendezését tették lehetővé, melyek mind a szakma, mind az érdeklődő, szakmán 5 Borza Tibor: A Magyar Vendéglátóipari Múzeum megalapítása. In: Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve (1982). Budapest, MKVM. 1982. 16. kívüli látogatók ezreinél emlékezetesek maradhattak. Ilyen volt a nyitó kiállításon kívül 1968-ban, az idegenforgalmi évben megnyitott »Idegenforgalom és vendéglátás Magyarországon a XX. század közepéig«, valamint az 1970-ben bemutatott »A magyar szakács- és cukrászmesterség múltjából« című kiállítás’.’6 A további állandó kiállítások a Fortuna utcai épületben időrendben a következők voltak: A budapesti vendéglátóipar és idegenforgalom száz éve (1973), Vendéglátóipari berendezések a reformkort követő évszázadban (1975), A vendégfogadótól a szállodáig (1979), A cukrászipar története Magyarországon (1982), Vendégváró Budapest (1996). A kiállítások az épület földszintjén, a bejárattól balra eső utcai, egymásba nyíló termekben kaptak helyet úgy, hogy befordultak a Fortuna köz felé eső helyiségekbe is. A boltíves, oszlopos nagy sarokterem a barokk kályhákkal különösen alkalmas volt szép szállodai és cukrászdái enteriőrök bemutatására. Az időszaki kiállítások - Vendéglátóipari dolgozók a munkásmozgalomban 1835-1945 (1969), Képek a szocialista vendéglátóiparfejlődéstörténetéből (1970) - az úgynevezett Gobelin teremben kaptak helyet, amely a bejárati kaputól balra, a pénztárral szemben helyezkedett el. Ablakai a Fortuna utcára néztek. 1970-ben a belkereskedelmi miniszter - a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben - határozatot hozott és utasítást adott a megerősödött múzeum kereskedelmi gyűjteménnyel történő bővítésére.7 1970-től az intézmény Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum néven működött tovább. A főigazgató Somogyi Sándor lett 1975-ig. Őt 1976-tól dr. Borda József követte 1982-ig. Helyettesük továbbra is az első igazgató, Borza Tibor maradt, aki 1982-től 1983-ig ismét mint igazgató dolgozott a múzeumban, 1982- től ugyanis megszűnt a főigazgatói státusz. Borza Tibor nyugdíjba vonulása után dr. Draveczky Balázst nevezték ki igazgatónak, aki 6 Borza Tibor: uo. 18. 7 11/1970. (K.É.16.) Bk.M.-M.M. sz. rendelet. 23
