Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói

SIPOS-FORGON SZILVIA: KATONASORSOK

1914 őszén csapatával, a miskolci 10. gyalogezred kötelékében részt vett a galíciai harcokban. Ez év augusztus 26-tól századparancsnok volt, Tarnawatka falu mellett harcolt. Az osztrák-magyar hadsereg egységei 1914. augusztus 23-án kezdték meg a támadást Lembergtől északra, az oroszok azonban gyorsan visszaszorították a Monarchia egységeit. 1914 szeptemberének végén ellentámadásra szánták el magukat az osztrák-magyar csapatok. Október 9-én felmentették Przemysl várát első körülzárása alól, a San folyón azonban nem tudtak átkelni. Ezekben a harcokban esett el Dr. Forgon Mihály, Przemysl felmentésével egy napon. A családot rövid, hivatalos lengyel formanyomtatványon értesítették elestéről: „Dr. Forgon Mihály királyhelmeci ügyvéd, tartalékos honvédhadnagy a miskolci 10. honvéd gyalogezred 10. századában, meghalt 1914. október 9-én délelőtt 10 órakor Tarnow városban.” A nyomtatvány másik oldalán Tarnow város látképe látható (Krakkó és Gorlice között), rajta kereszttel megjelölve: „Katonai temető, Dr. Forgon Mihály nyugvóhelye.” Haláláról tudósított az Érdekes Újság november 22-i száma, katonafényképét közölve. A Levéltárosok Lapja is megemlékezett róla. „Nagy célokat tűztem ki magam elé, melyeket csak kis részben valósítottam meg” - írta végrendeltében. Utódai Tarnowban egy jelképes fejfát állítottak a tömegsírban nyugvó előd emlékére, de nevét a mihályfalusi temetőben is megörökítették szülei sírkövén. (9. kép)

A csak „gömöri Nagy Ivánként” emlegetett Forgon Mihály ígéretesen induló jogi és történészi pályáját derékba törte a háború. Egyetlen kiadást megélt műve, A Gömör-Kishont vármegye nemes családai azonban máig forrásértékű mű, amelyet genealógusok, történészek haszonnal forgatnak. Emlékét szülőfalujában és a régióban kegyelettel őrzik.

■ Zula János, gazdálkodó

1894-1980, Beretke, Gömör-Kishont vármegye

A gömöri gazdálkodó fia a háború kezdetétől részt vett a harcokban, egészen az összeomlásig. Végig kötelességtudóan teljesítette a parancsokat, a háborút szükséges rosszként élte meg. A leszerelés után megnősült, és folytatta a gazdálkodást a család földjein. Az államfordulat után elhallgatta az átélt traumákat, mivel azok olyan eseménysorhoz kötődtek, amelyről az újonnan alakult csehszlovák államban nem volt ildomos beszélni. Az életére vonatkozó tárgyi emlékek, dokumentumok Beretkén, a családnál lelhetők fel: a családtagok máig nagy tisztelettel őrzik a Nagy Háborút megjárt ős tárgyi hagyatékát és személyes történetét.

Zula János háborús visszaemlékezéseit 1939 júliusában a következő szavakkal írta le: „Az 1914. év október 26-án mint 20. életévemben lévő nép