Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK felkelő besoroztattam. Ugyanaznap a katonai szolgálat teljesítésére bent maradtam, illetőleg szolgálatomat megkezdtem. A 25. cs. és kir. Gyalogezred állományába osztottak be. Besorozási helyemen, Losoncon maradtam december havának 15. napjáig. Ez alatt az idő alatt újonckiképzésen vettem részt. December 16.-án az 5. menetzászlóaljjal kimentem az orosz harctérre, Novoradonszk és Pietrikov városok közelébe... A harctéren emlékezetem szerint a 3. vagy 4. puskás századhoz osztottak be. Itt körülbelül 1 hónapig voltunk, hol minden ütközetben részt vettem. Ezután az egész ezredet bevagonírozták és a Nagybelezna felett lévő Malomréten raktak ki. Innen gyalogmenetben Csizna helység közelébe mentünk. Ott az ezreddel együtt részt vettem az összes ütközetben, míg végül 1916. május hó 8.-án megsebesültem. Sebesülésemmel a lembergi első számú tábori kórházba kerültem. A kórházban 1916. augusztus 8.-áig voltam. A kórházból kikerülve visszakerültem az ezredemhez, hol augusztus 9.-én ismét részt vettem egy ütközetben. A fent leírt kárpáti harcokban századparancsnokaim Kolozsváry főhadnagy úr, Boldizsár zászlós úr, Krausz százados úr, Lányi százados úr és végül Nagy százados urak voltak. A századparancsnokaim gyakran változtak. Amint már fent is előadtam, 1916. augusztus 8.-án ismét az ezredemhez mentem vissza Jaszinov mellé. Itt beosztottak a 18.-as roham zászlóaljhoz. Az orosz béke napjáig ennél a zászlóaljnál maradtam, mikor is állandóan az első vonalban voltam, és minden ütközetben részt vettem. Ekkor már tizedes rendfokozatot viseltem. A szakaszparancsnokom Cirbesz hadnagy úr volt. A békekötés körüli időben ismét bekerültem Budapestre a hadirokkantak kórházába. A kórházban egy hónapot töltöttem el, amikor is visszavittek Losoncra a pótkerethez. Azonnal beosztottak a 4/38. menetszázadhoz, és kivittek az olasz frontra, hol a 78-as horváth ezredhez osztottak be. Ez 1918. év tavaszán volt. Az olasz fronton a hétközség fennsíkján voltam 7 hónapig. Ezredparancsnokom Horváth ezredes úr, századparancsnokom Ottó hadnagy úr volt. Ekkor léptem elő szakaszvezetőnek. A hétközség fennsíkjáról a Piavehoz vittek, s ott maradtunk egészen az összeomlásig. Összeomlás után hazatértem, Losoncon leszereltem, és a mai napig Beretke községben laktam, amit községi bizonyítványnyal igazolok. A kitüntetéseim közül a nagy ezüstöt 1916. év május 8.-án kaptam a Taraz-Stary melletti harcokban. A kis ezüstöt 1918. szept. 12.-én kaptam a hétközség fennsíkján. 1917. április 23.-án kaptam meg a Károly csapatkeresztet. Beretke, 1939. július 14.”
