Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Szoleczky Emese: Kis falu és tanítója a Nagy Háborúban

SZOLECZKY EMESE: KIS FALU ÉS TANÍTÓJA A NAGY HÁBORÚBAN babér terem, de ahonnan vissza hiába várunk. Bitter János! Te Jó fiú! Te ró­lad vettük az első hírt, hogy ellenséges golyó Járta át hősi homlokod, s hogy helybeli bajtársad ölében adtad ki nemes lelked. Oh bárcsak ne volna igaz e gyászos hír, hogy ismét ölelhetnéd a téged sírva váró szüléidét, hogy ke­serű könnyeik örömkönnyekké változhatnának át! Dulló András! Bandi, Te kedves, bűvös hangú, dalos tanítványom! Aki még nemrég iskolámnak dísze voltál, s most a nemzet dísze lettél, Te, aki szegény özvegy anyádnál is Jobban szeretted hazádat, akinek nem is kellett volna elmenni, és elmentél küzdeni és meghalni a hazáért. Bandi, Te édes büszkeségem! Talán pirulnom kellene, amikor hősi nevedet kimondom, mert amíg én csak szóval tanítottalak, mi­ként kell a hazát szeretni, te megmutattad cselekedettel, mert életedet adtad a hazáért. Hogenbuk Gáspár, Holota István, Krátki István, Kulcsár István, Mihalovics Lajos, Varga Károly! Ti Jó férjek! Ti édes Jó apák, akiket a király és a haza szólítottak a fegyverre! [...] Oh ti itt hagyott szülők, ti bús özvegyek, ti édes kis árvák, ne sírjatok! A ti halottaitok nem oly közönséges halottak, mint itt a többiek. Ők a nemzet vértanúi, a hősi halálban eszményképeink, tanítómestereink lettek, és nyugvó poraikkal megszentelték, és még drágáb­bá tették ezt a földet, amelyen élnünk, halnunk kell. Vigasztalódjatok! íme eljöttek ide drága halottaitoknak élő bajtársai, hogy ezen a gyászünnepen ők is leróják elesett hős társaik iránti szeretetüket és kegyeletüket. Velünk együtt imádkoznak, hogy a boldog feltámadásig békességben nyugodjatok.” Ezután „az énekkar a hymnus két versét énekelte el, amelybe beleolvadt a temető közönségének dala is. [...] Másnap, halottak napján, a hősökért tartott szent­misén a katafalk a hősök neveivel koszorúzott táblával, fegyverekkel és sok díszes koszorúval volt ékesítve, mellette kétoldalt ugyancsak gyászfátyolos zászló alatt állottak sorfalat a hadviselt katonák, míg a kántor a mise első felében az elesett hősökért mondott megható gyászéneket, a másik felében pedig az énekkar zsolozsmázott.”51 A második hadikarácsonyra készülődve az emberek annak is örültek, hogy saját családtagjaikat ellátták jóféle hazaival, sokszor maguktól vonva meg a finomabb falatokat. A köznek szánt adományok egyre gyérebben csordogál­tak. „A dr. Székesváry Imre (Köbölkút) részéről beérkezett és általam leg­utóbb nyugtáztatott 10 kor. nem sebesültjeink javára fordittatik, hanem a harctéren küzdő katonáink karácsonyi ajándékára, a vármegye alispánja által eszközölt gyűjtéshez adatott át. - Felkérem ez alkalommal mindazokat, akik karácsonyi kalácsot, befőttet, bort, cigarettlit és szivart voltak szívesek ígér­51 Esztergomi Lapok, 1915. november 7. 87. szám, 3. — A falu lakossága által 1925-ben, a községháza előtt állított emlékoszlopon a nevek közül hiányzik a fentebb említettek közül Bitter János, Hogenbuk Gáspár, Holota István és Mihalovics Lajos neve. A névsort közli: Liszka Józsefi, m. 58.

Next

/
Thumbnails
Contents