Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Szoleczky Emese: Kis falu és tanítója a Nagy Háborúban
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK ni, hogy a kalácsokat folyó hó 23-ára, a többi dolgokat azonban, úgyszintén a pénzbeli adományokat is, lehetőleg mielébb szíveskedjenek beküldeni. Esztergom, 1915. december 11. Perényiné.”52 A következő években is folytatódtak a gyűjtések, de egyre kevesebb eredményt hoztak, végül teljesen kimerültek a segélyforrások. 1916-tól „az adományozási kedv mindenütt elapadt”. Az adakozóknak elfogytak a tartalékaik, a kisemberek megélhetése pedig egyre nehezebb lett. Mindenkinek elege volt a véget nem érő háborús áldozatvállalásokból, kiábrándultság, békevágy lett úrrá az embereken. 1916 A harmadik háborús évben Köbölkút pénzügyi nehézségei is megsokszorozódtak, ugyanis csökkentek a bevételek - a hadviseltek szolgálatuk ideje alatt adómentességet élveztek -, a kiadások növekedtek, az infláció pedig fokozódott. Ezt híven tükrözte a jótékony célú adakozás összegeinek csökkenése. A háború hatott a vallásgyakorlás mindennapjaira is, amelyet Stampay főműve, az imakönyv átszerkesztése is jelzett és követett. Megjelenéséről az újság hirdetéseiből tudunk. 1916-ban a fémgyűjtés, a rekvirálás már nem kímélhette a lakosság vallásos érzületét sem. Nem tudjuk a pontos napját, de a harangok levétele Köbölkút életében rendkívüli esemény lehetett. A három harangból a rendelet értelmében kettőt vittek el hadi célokra. A háború hatással volt a tanév rendjére is: a szokásostól eltérő időben kellett megkezdeni, illetve befejezni a tanítást a tantermekben, ahol a világháború közepétől a fűtőanyag hiánya is gondot okozott. A kórházak segélyezése már rutinfeladattá vált. Eközben Esztergom közönségének nagy része fogyasztóként élte meg a világháborút. Elsősorban a katonaság folytonos mozgása, de a polgári népesség helyváltoztatása is erősen hatott a közélelmezési viszonyokra. Ehhez járult a hadifogolytábor, valamint a kórházak ellátásának ügye. Az élelmiszerkészletek sok esetben ijesztően csekélyek voltak, különösen gabona- és lisztneműekben. így nem csoda, hogy 1916-ban a környékbeli falvak, köztük Köbölkút termelését is a városba irányították a lakosság érdekében. A fronton harcolókért hozott hátországi áldozatvállalás minden alkalommal értelmet nyert, amikor a szeretett és féltett hozzátartozótól tábori levelezőlapot, levelet hozott a posta, amelynek híreit — jót és rosszat egyaránt — az egész ismerősi körrel meg lehetett osztani. Stampay János jövendő veje, „az esztergomi igazgató-tanító fia az ellenséggel szemben tanúsított vitézségé52 Esztergom és Vidéke, 1915. december 19. 100. szám, 3.
