Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Szoleczky Emese: Kis falu és tanítója a Nagy Háborúban
SZOLECZKY EMESE: KIS FALU ÉS TANÍTÓJA A NAGY HÁBORÚBAN lábszárvédőt stb. a téli hidegben fagyoskodó harcosoknak. „A köbölkutiak munkássága úgyszólván a háború kezdete óta nemhogy lazulna, hanem egyre nagyobb mértéket ölt. A sok különböző gyűjtéseket most csendes szobai munkásság teszi változatossá. A nők, miután saját pénzeiken beszerzett pamutból 50 pár érmelegitöt, 30 hasmelegitöt, 97 hósapkát készítettek, most a kórház céljaira gyűjtött pénzből 100 korona értékű pamutot dolgoznak fel a legodaadóbb buzgósággal. A gyermekek pedig hetek óta tanítás után, részben otthon a legkészségesebben készítik a tépést, melyből remélhetőleg tekintélyes kvantumot fognak szállíthatni”21 - adta hírül az újság a különösen hideg 1914/1915-ös tél elején, amikor az osztrák-magyar katonáknak a Kárpátokban folyó öldöklő harcok mellett a kegyetlen időjárással is meg kellett küzdeniük. A harctérről ugyanis megérkeztek az első nagy sebesültszállítmányok. A környék nagyobb városaiban, elsősorban Esztergomban22 és Párkányban egy-kettőre megteltek az egészségügyi intézmények. A köbölkűtiak 1915 őszéig rendszeres időközönként 50 kilogramm szalonnát, több ezer tojást küldtek az esztergomi hadikórház élelmezésére, és ugyanezen idő alatt 10.000-nél több szivarkát (cigarettát) juttattak el a párkányi kórházban ápolt sebesülteknek. 1916 nyaráig naponta rendszeresen 20 liter tej, négy-öt kenyér, zsír, két-három zsák krumpli, cukor, méz, lekvár, befőtt, sokszor kalács indult útnak szekereken vagy a vonat segítségével az említett kórházaknak. Erről időnként az újság is hírt adott: „Egy-egy kocsi fehérnemű. Csütörtökön a szölgyéni igazgatótanitó egy kocsira való (800 pár) fehérneműt hozott az esztergomi szemináriumban elhelyezett sebesültek számára, mint Szölgyén község lakóinak egy nap alatt gyűjtött nemeslelkü adományát. Következő napon Székesváry Imre köbölkuti plébános hozott 1075 drb. fehérneműt 21 Esztergom, XIX. évfolyam, 1914. november 29. 48. szám, 6. 22 A háború előrehaladtával Esztergom egyre több kórházában fogadtak harctéri és hadifogoly betegeket: a Szt. Anna-zárda iskolájában már 1914 augusztusában orosz harctérről érkező sebesülteket ápoltak. - Az esztergomi papi szemináriumban egy kétszázötven ágyas hadikórház működött: „Mindjárt az első transzport szeptember 11-én 200 sebesültet hozott: katolikus lengyeleket, [...] oroszokat, [...] tatárokat stb. Esztergom ugyanis a háború idejére fogoly-tábornak van deklarálva a hadvezetőség részére, azért az Esztergomba hozott sebesültek között csak elvétve akad magyar, az eddigi 900 közül alig 40” (Esztergom, XIX. évfolyam, 1914. szeptember 13. 37. szám, 4.). - „A Kolos kórház orvosai tekintettel arra, hogy kórházukban nagy számban kell műtétet igénylő harctéri sebesülteket elhelyezniök, hogy emiatt ne kelljen a polgári betegek felvételét túlságos mértékben korlátozni, a szomszédos Ivanovits-házban egy 50 ágyas fiókkórházat rendeztek be s ily módon most már az egész kórházba a polgári betegeken kívül száz harctéri sebesültet lesznek képesek elhelyezni” (Esztergom, XIX. évfolyam, 1914. szeptember 20.38. szám, 4.). - „A Középponti Katholikus Kör fehér termében berendezett kórház szeptember 3. óta állandóan tele van az odaszállított sebesültekkel" (Esztergom, XIX. évfolyam, 1914. október 11. 41. szám, 5.). A fentieken és a csapatkórházon kívül már 1914-ben két tartalékkórház működött, a főgimnáziumban (II. sz.) és a reáliskolában is (Esztergom, XIX. évfolyam, 1914. október 4. 40. szám, 6.). 1915-ig további három létrehozásáról, valamint a Vöröskereszt tartalékkórházának beindításáról is tudunk (Esztergom, XX. évfolyam, 1915. március 28.13. szám, 6., június 20. 25. szám, 6.).
