Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Szoleczky Emese: Kis falu és tanítója a Nagy Háborúban
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK (281 drb. ing, 149 drb. alsónadrág, 19 drb. lepedő, 277 drb. törülköző, 190 zsebkendő, 9 ciha, kötözéshez 135 drb.), mit a köbölkuti tanítói kar gyűjtött Köbölkút polgáraitól.”23 A Vöröskereszt számára ki-ki anyagi tehetsége szerint adakozott: „A sebesülteknek. Boronkay Jenő, Sárkány földesura dr. Glázer köbölkuti körorvos révén egy betegszállító kézikocsit ajándékozott az esztergomi szemináriumban ápolt sebesültek számára.”24 1914. augusztus 27. óta az esztergom-kenyérmezei hadifogolytáborba, a legnagyobb ilyen jellegű magyarországi intézménybe25 folyamatosan érkeztek a szerb és az orosz hadifoglyok. Fogadásukra, ellátásukra és elhelyezésükre eleinte sem minőségben, sem mennyiségben nem tudtak megoldást találni. A foglyokat a legelemibb higiénés viszonyok között tudták csak elhelyezni, az élősdiek elszaporodását járvány követte, amelyet csak 1914 novemberére sikerült megfékezni - nem csekély személyi veszteség árán. Akárcsak a kórházakban, itt is ínség mutatkozott ruhaneműekben. 1915-ben Köbölkút kétszekérnyi (760 darab) felsőruhát küldött a hadifoglyoknak. Köbölkút lakosait az igazgató bekapcsolta a nagy országos szervezkedésekbe is. Különösen az Auguszta főhercegasszony által vezetett Auguszta-alap akcióit támogatta szívesen, hiszen egyezett az elképzelésük: a segélynek nemcsak biztosan, hanem minél gyorsabban is kell érkeznie, hogy hatásos legyen. Az „Aranyat Vasért” mozgalom felhívása 1914. augusztus 11-én jelent meg az újságokban: lényege az volt, hogy arany és ezüst ékszereit ki-ki ajánlja fel a háborús időkben nélkülözők megsegítésére. A bevitt ékszereket egy egyszerű, „PRO PATRIA 1914” feliratú vasgyűrűre cserélték. Stampay János ebben is jó példával járt elöl, amikor jegygyűrűjüket pénzzel váltotta meg, elhalt Mariska lánya kis fülbevalóját viszont felajánlotta a gyűjtés során. Érdemes végigolvasni az adományozók névsorát, és tájékozódni arról, hogy csupán az első alkalmak egyikén ki mit áldozott be féltett kincseiből: „Aranyat vasért. Köbölkuton egy lelkes felhívásra, a hősök özvegyeinek és árváinak felsegélésére következők adtak aranyat vasért: Béres Jánosné 1 ezüst kanál, 2 függő, 1 kapocs, Moravek Magdolna 1 aranygyűrű, 1 ezüst csatt, 2 függő, 1 gyűrű, Hortai Ágoston 1 aranyfüggő, 1 ezüst csatt, Móczár Mihályné 1 ez. óra és lánc, Horváth Gizella 1 Máriás húszas, Horváth Györgyné 1 ez. gyűrű, Linter Istvánná 2 ar. függő, Béres Károlyné 6 tört arany, 2 tört ezüst, Valent Lajos 2 23 Esztergom, XIX. évfolyam, 1914. szeptember 20. 38. szám, 5. 24 Esztergom, 1914. november 1. 44. szám, 6. 25 A hatalmas barakkokban egyenként hatszáz ember fért el. A tábor a háború alatt folyamatosan terjeszkedett. Raktárak, tiszti házak, újabb barakkok, uszodák, szennyvíztisztító telep és imaház épültek. Megvalósult a melegvíz-ellátás. Az első világháborúban a hadifogolytáborban összesen 104 ezer ember raboskodott, az állandó létszám 40 ezer fő volt - pedig kezdetben ezer főre tervezték.
