Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Vörös Boldizsár: Frontélmények a hátországból. Szomory Dezső "harctéri levelei"
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK olvasható kijelentései már újságírói tevékenységével kapcsolatos kételyeit, kiábrándultságát is tükrözik: „a magam ijjedt és figyelmes megjelenése itten, talán még sem kielégítő megoldás, s ami itt vérben, sikolyban, fájdalomban s agóniákban elviharzott, talán még sem az én leírásaim gazdagsága kedvéért és zsurnalisztikái működésem érdekében történt. Nem hiszem, hogy amit az egyik ólom leterített, a másik ólom visszaadhassa. Ott a golyó, itt a betű. Azzal, sajnos, nincs elintézve semmi, hogy önök oly sok szépet olvasnak e halottas kertről az Evening Standard hasábjain.”13 Később, a Nyugat 1915. május 16-i számában már a következő vallomásai olvashatók: „tisztában vagyok vele, hogy kínzó elunottságomat, szellemi és erkölcsi lankadásomat (holott bizonyos fizikai bajokról is beszélhetnék) ez a háborús förtelem okozza, amelyben alig látok már mást egy egyetemes mártiromságnál s amelyben én is benne vagyok, elsodortan, szomorú tollas, aki tintából él. Mégis van egy egyetlen örömöm, egy kizárólagos örömöm, mely egész szenzibilitásomat fölpengeti és fölcibálja, s ez az, hogy úgy szenvedek, mint az állat. [...] Ez a legszubtilisabb mérge a háborúnak, ez a szinte lázas keserűség, ami elönti az embert, mint egy betegség, mint egy lelki lepra, valami lerongyolt elhagyatottság érzésével. Be a man, mondom magamnak, behave yourself as a gentleman, mondom magamnak, s a szemem tele van könnyel”.14 A Nyugat 1915. július 1-jei számának lapjain olvasható „harctéri levelé”-ben pedig Russel-Dorsan arról írt, hogy „Elvetett életem van itt velem, a lerongyolt lelkem e céltalan újságírásban, ami a szemete e háborúnak, mert mi csodák vagyunk mi benne, ostobák, rohadtak, férgei egy művészetnek!?”15 A két utóbbi szövegrészletben a „haditudósító” által saját létállapotának bemutatására használt „állat” és „féreg” kifejezések azt jelzik, hogy szerzőjük a háború eleji egyéni és nemzeti büszkeség, emelkedettség magasságaiból a világégés szörnyűségeinek megtapasztalása nyomán fokozatosan eljutott a kiábrándulásig, sőt egy szinte „ember alatti” léthelyzetig.16 13 Harry Russel-Dorsan harctéri levelei. 5. Nyugat, 1914. december 16.620-621. 14 Harry Russel-Dorsan harctéri levelei. 12. Nyugat, 1915. május 16. 564. 15 Harry Russel-Dorsan harctéri levelei. 14. Nyugat, 1915. július 1. 725. Ld. ehhez még: Bán Zoltán András: Leírások, nagyjelenetek és élőképek. Adalékanyagok Szomory Dezső prózájának élvezéséhez. Beszélő, 2011. 16. évfolyam, 6. szám, 72. http://beszelo.c3.hu/szamok/2011-junius (a letöltés időpontja: 2016. május 30.); Térey János: „Páriz! Páriz!” Szomory Dezső avagy a megrendülés. In: Térey János: Teremtés vagy sem. Esszék és portrék, 1990-2011. Budapest, 2012.20-22. 16 Azt azonban, hogy a továbbiakban miként alakult a valóságosan élőként megjelenített, képzelet szülte haditudósító sorsa, a Nyugat olvasói nem tudhatták meg: bár az 1915. július 1-jei számban közzétett szöveg végén a „(Folyt, köv.)” ígérte a „levelek” sorozatának folytatását (727.), de Russel-Dorsan élményeiről csak a folyóirat 1917. december 16-i számában jelent meg egy írás, immár Szomory Dezső nevével, az ő műveként. Ld. erről jelen munkám 23. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt.
