Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Hushegyi János: Hadifogolytáborok a Csallóközben
HUSHEGYI JÁNOS: HADIFOGOLYTÁBOROK A CSALLÓKÖZBEN 45 4. kép ■ A dunaszerdahelyi tábor temploma a barakkokkal Maga a temető rendkívül gondozott volt. A sírok keresztjei jellemzően ortodox hármas keresztű fejfákkal voltak ellátva. Az elhunytak nevei helyett sorszámok szerepeltek a kereszteken. Ugyanitt temették el a tábor orosz zsidó foglyait is. A tábor lakói főként orosz, szerb és lengyel nemzetiségűek voltak. (3. kép) Az 1918. novemberi dunaszerdahelyi fegyverletétel után a temetőnek nem volt tulajdonosa. Gondozása a város hatáskörébe került: először a helyiek, később a cserkészek tartották rendben. Az 1938-as csehszlovák kivonulás után a magyar honvédelmi minisztérium felügyelte a temetőt, 1945 után viszont folyamatosan romlott az állapota. Valamennyit segített a helyzeten, hogy 1951. január 1-jével a szlovák belügyminisztérium hatáskörébe került a katonai temetők gondozása. A belügy a városi nemzeti tanácsok feladatkörébe utalta a hadifogoly-temető felügyeletét, helyreállítását és karbantartását. 1989 után a temető állapota nagyon leromlott. Jelenleg civil szervezetek igyekeznek javítani aggasztó állapotán. (4. kép) A NAGYMEGYERI FOGOLYTÁBOR9 Az első hadifoglyok 1914. szeptember 20-án érkeztek meg. Nagymegyer szerepe az volt, hogy elkülönítsék a kenyérmezei táborban már fertőzést kapott szerb hadifoglyokat. A hadvezetőség Nagymegyer közvetlen közelében, a Kálnoky-uradalom tulajdonát képező mintegy 36 katasztrális hold területen létesített hadifogolytábort. A táborhelyet erős és sűrű drótkerítéssel vették körül. A foglyokat semmiféle előkészített épületegyüttes nem várta. 9 Varga László: A nagymegyeri szerb hadifogoly-temető, http://csemadok.sk/emlekhelyek/a-nagymegyeri-szerb-hadifogoly-temeto (a letöltés ideje: 2016. március 23.).
