Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Hajdu Tibor: Mi maradt a háborús lelkesedésből, mire a falevelek lehullottak?
HAJDÚ TIBOR.' MI MARADT A HÁBORÚS LELKESEDÉSBŐL, MIRE A FALEVELEK LEHULLOTTAK?35 szolja a hadvezetőséget, mondják meg a közönségnek a teljes igazságot. [...] Azonban Conrad vezérkari főnök e részben - úgy látszik - kapacitálhatatlan. Nem tekinthetem azonban egészen őszintének Tisza nyilatkozatát, mert a baj nemcsak abban van, amit a hadvezetőség elhallgat, hanem még inkább abban a képtelenül szépítő és túlzó vagy lekicsinylő színezésben, amelyben a sajtó - a cenzúra nyomása alatt - úgyszólván kivétel nélkül bemutatja a bevallott tényeket a közönségnek.”8 Szeptember 21-én ezt írja: „Ma a clubban hosszasabban beszélgettem Hazai honvédelmi miniszterrel. Megkérdeztem őt, [...] valóban kiürítették-e katonailag egészen Erdélyt, s ha igen, mi lesz majd, ha Romániában - például egy nagyobb vereségünk esetére - fölülkerekedik a harcias áramlat, és a román csapatok betörnek Erdélybe. Azt felelte, Erdélyt kiürítettük, és ha a románok betörnek, el vagyunk veszve.”9 Egyébként Berzeviczyre a vele beszélgető miniszterek közül Hazai tette a legpesszimistább benyomást. Az ellenzék látszólagos egyetértésével kapcsolatban érdekes, amit egy Apponyival és Andrássyval, már 1915. április 11-én folytatott beszélgetéséről ír. „Apponyi nagyon nyíltan és tartózkodás nélkül beszélt, elismerve, hogy ő bizony az utóbbi időben a béke, egyetértés és a hangulat kímélése szempontjából nagyon gyakran mondott meggyőződésével és az igazsággal ellenkezőt. Nagyon sokat hibáztat a történtekből, és különösen még mindig nem látja annak felismerését derengni, hogy a magyar elemet a hadseregben kellőképpen érvényre kell emelni.”10 11 1915. február 20-án Berzeviczy feljegyzi: „Tegnapelőtt Körber, az új közös pénzügyminiszter látogatott meg, s tegnap vele reggeliztem - Széli meghívására - a Nemzeti Casinóban. Nagyon nyíltan beszélt a bosznia-hercegovinai állapotokról, teljesen elítélve elődje, Bilinski politikáját, a szerbek favorizálását, Potiorek helyén való meghagyását. [...] Kérdésemre, hogy Boszniában most nyugalom van-e, azt felelte Körber, hogy hogyne volna, mikor a lakosság fele be van csukva.”11 A délvidéki szerb lakosság magatartásáról, szerbek és horvátok véres öszszecsapásairól Horvátországban és Boszniában ehhez nincs mit hozzátenni. Annál érdekesebb, hogy legalábbis a sajtó szerint a tulajdonképpeni Magyarország területén ritka volt az ilyesmi. Erre mutat az újabban megjelent 1914. júliusi sajtóhír-válogatás, amely részletesen ismertet számos vidéki lapot is.12 8 Gáli Máté i. m. 60,66. 9 Gall Máté i. m. 57. 10 Gáli Máté i. m. 78. 11 Gáli Máté i. m. 71. 12 Gerő András (szerk.): Merénylettől hadüzenetig. A béke utolsó hónapja a Monarchia Magyarországán. Budapest, 2014.