Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói
SIPOS-FORGON SZILVIA: KATONASORSOK Ш Ostermuth János (Hans Ostermuth von Tschaikoff), hivatásos katonatiszt 1856-1931, Pozsony A személyes iratokból és hivatalos okmányokból, fotókból összeálló történetek hűen bemutatják a történelem viszontagságokkal teli időszakát, amelyben szinte minden akkori magyar család érintett volt. A katonatisztek és az otthon maradók életét is a háború határozta meg, miközben szerelmek szövődtek, családok jöttek létre, vagy éppen bomlottak fel. A sokszor tragikus körülmények között — miközben a világháború súlyos áldozatokat követelt - az élet nem állhatott meg. így történt ez Ostermuth János családjában is. A család Ausztriából származott. A fiút a szülők katonaiskolába adták, aminek több előnye volt: a neveltetés gondja megoldódott, és a tiszti fizetés szerény, de mégiscsak fix havi bevételt jelentett. A felnőttkor küszöbére érve Ostermuth hivatásának tekintette a katonai szolgálatot. A tisztikar tagjaként a háborús eseményeket is egyfajta munkaköri feladatként fogta fel, amelyet legjobb tudása szerint, a Monarchia elkötelezett híveként látott el. A csatákban végig helytállva a háború végét katasztrófaként élte meg. Az életére vonatkozó tárgyi emlékeket, dokumentumokat a család leszármazottai őrzik, akik korábban Pozsonyban éltek, jelenleg Miskolcon. Hans Ostermuth Budapesten született, családjával azonban Pozsonyban, illetve Bécsben élt. A katonai akadémiát Bécsben végezte el 1878-ban, főhadnagyi rangban. 1909-1912-ben a császári és királyi 3. „Gróf Hadik” huszárezred parancsnoka volt. A világháború kitörésekor őrnagy volt Nagyszebenben a 12. huszárbrigádnál (2. és 4. sereg), ahonnan a 4. osztrák-magyar hadsereg 4. és 7. lovas hadosztályának az élén került a keleti frontra. 1914 és 1917 között altábornagyi rangban a keleti front számos ütközetében vett részt: többek között Przemysl védelmében vagy az 1915. májusi Dunajec-offenzívában. Itt tanúsított vitézségéért a magyar minisztertanács javaslatára IV. Károly királytól 1917. május 30-án nemesi titulust kapott, valamint a von Tschaikoff előnevet. 1918 elején a krakkói parancsnokság tagja volt. A fegyverletételt követően, 1919. január 1-jétől nyugállományba vonult. A háború után nehéz körülmények között élt Pozsonyban. Az impériumváltást követően, immár egy új államban egy ellenséges hadsereg parancsnokaként nem volt jogosultsága nyugdíjra, ezért - hogy családját el tudja tartani - alkalmi cseh nyelvtanárként és könyvelőként próbált megélhetést találni. 1931-ben halt meg. Sírhelye a pozsonyi András-temetőben található.
