Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK ■ Éliás Sándor,4 szakmunkás 1892-1968, Szene, Pozsony vármegye Éliás Sándor „nagy háborús” sorsa több személyes dokumentumból rajzolódik ki. (10. kép) A későbbi feleségének, a szenei Waigand Annának címzett postai küldemények döntő részét az ő levelezőlapjai, képeslapjai alkotják. Emlékfeljegyzései, rajzai megtalálhatók felesége emlékkönyveiben. Háborús sorsának legfőbb krónikása viszont az a két jegyzetfüzet, amelyekben napi feljegyzéseit vezette. Éliás Sándor 1892. február 19-én született Szencen, Éliás István cipész és Peska Mária tizennégy gyermeke közül a legidősebb fiúként. Az elemi iskolát szülőhelyén végezte, majd a pozsonyi Magyar Királyi Állami Fémipari Szakiskolában tanult, ahol 1909-ben végzett. Azonnal munkába állt. Első munkahelye a szombathelyi Pohl Gépgyár volt, azután Pozsonyban a Siemens cégnél, illetve a Rohwer Vasöntödében dolgozott. 1913. október 2-án sorkatonai szolgálatra bevonult a békebeli idők hadrendje szerinti V. császári és királyi hadtest kötelékébe tartozó pozsonyi császári és királyi 72. gyalogezredbe. Végül az ugyanezen hadtesten belüli császári és királyi 6. vártüzérezrednél kötött ki. A háborút az említett vártüzérezred műszaki alakulatának, 1. fényszóró-osztagának katonájaként harcolta végig először a szerb, majd az olasz fronton. A tűzkeresztségen 1914. augusztus elején esett át a szerb fonton, a zimonyi sáncokon. A fronton való tartózkodásának helyszíneit később így összegezte: „1914-ben a háború kitörésétől kezdve Zimonyban — Belgrádban voltunk. Innen 1915 májusában a Mitrovicza - Száva frontra lettünk vezényelve [...] 1915. október 16-án Klenákra lettünk vezényelve, és a Sábáéi oldalt világítottuk. [...] 1915. november 14-én Péterváradra mentünk, az egész fényszórószázad, és az aparátokat javítottuk. Itt maradtunk 1916. március 31-ig. 1916. március 31-én elindultunk az olasz frontra: Bozenbe érkeztünk 1916. április 3-án, és tartalékba voltunk helyezve. 1916. június 23-án Trienten át Campó veccsia hegyre, Assiagó elé érkeztünk. Innen 1916. július 11-én Tonezzába vezényeltek, és itt voltunk november 28-ig. 1916. november 28-tól 1917. május 10-ig Trientben voltunk tartalékban. 1917. május 10- től Bolognanóban, Arkó mellett a Garda tó partján. Innen Borgoba lettünk áthelyezve. 1917. június 25-én erős ütközet volt itt. [...] Innen Roverettóba mentünk. Augusztus 6-án értünk ide, és a Zúgna Tortán voltunk 1918. április 28-ig. Innen visszavittek Burgstallba, majd pedig a Bécsi Délivasút fűtőházához lettünk beosztva a háború végéig.” 4 Stresnák Gábor: Éliás Sándor hagyatéka. In: Acta Museologica Hungarica V. Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony, 2015.
