Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Kerekes Amália - Teller Katalin: Bretliművészet és népművelés. A tömegkultúra értelmezései az első világháborús budapesti tárcairodalomban
200 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK miközben ez utóbbi - a Nyugattal és a Lyka Károly szerkesztette Művészettel együtt - társadalomlélektani állapotfelmérésként a felejtést is kiemeli a háborús szabadidős foglalkozások motivációjaként.37 Ez a kultúrpolitikai kiegyenlítődés a mozi háborús szerepével kapcsolatos eszmefuttatásokban jelenik meg a maga legsűrítettebb formájában, és a budapesti kulturális élet gazdagságának toposzába illeszkedik. A vonatkozó cikkek persze nem függetlenek a fővárosi záróra- és szénrendeletektől, valamint a vigalmi adó 1916-os bevezetésétől és 1918-as emelésétől. Összességében azonban a nyugat-európai diskurzusban már a háború előtt kidolgozott érvrendszerhez igazodnak, amelynek szerves része a mozgóképek művészetté és népműveléssé, a közízlés nemesítőjévé történő stilizálása.38 Ugyanakkor szembetűnő a szociáldemokrata kulturális újságírásnak a háború idején tanúsított konzekvens tartózkodása a mozivitában való részvételtől: a Népszava, bár hirdetési rovatában feltűnnek filmek, sőt fizetett hirdetésként 1917-ben hosszabb cikk olvasható a Star filmgyár budapesti letelepedéséről,39 csak elszórtan hoz filmkritikákat. Csak a főváros által 1916-ban felvetett, a gyereklátogatók számára előírt mozitilalom bevezetésének ötletét tartja üdvözlendőnek - azzal a megszorítással, hogy az ismeretterjesztést szolgáló filmek képezzenek kivételt.40 Ekképp egy platformra helyezkedik a Néptanítók Lapjává, amely a tanulókorban lévők védelme érdekében mértékletességet és az „okulás és tanítás” elvének érvényesítését követeli.41 Mindennek ellenére 1918-ban a Népszava már a többi napilappal együtt bírálja általában is a filmszínházak cenzúrázásáról és államosításáról meghozott határozatokat.42 Ennyiben visszatér ahhoz az 1916-os gyakorlatához, amikor a vigalmi adó bevezetése apropóján a liberális és konzervatív lapokkal egyetértésben adott hangot tiltakozásának, és velük együtt a kártyaklubok bezárását is követelte.43 37 Vö. Lux Terka: Figyelések. Pesti Hírlap, 1914. december 15. 3-4.; NN: Krónika. Művészet, 1917/tavasz, 21-23.; Ambrus Zoltán: Háborús jegyzetek. A háború és a színház. Nyugat, 1917/4, 391-395. 38 Vö. NN: A Bánk bán a Tivoliban. Budapesti Hírlap, 1915. április 20.13.; Márkus László: Színház, mozi, kultúra. Magyar Iparművészet, 1918/9-10,144., 157-158.; Stapleton. Az Omnia mai bemutatója. Pesti Hirlap, 1915. október 25. 5.; NN: Magyar filmek. Budapesti Hirlap, 1915. február 20.14. 39 Vö. NN: A kontinens egyik legnagyobb filmgyárának megnyitása Budapesten. Népszava, 1917. augusztus 15.11. Egy évvel később egy rövid glossza a filmgyár építését fényűzésként állítja be az ínséges fővárosi lakáshelyzetre hivatkozva; vö. NN: Lehet-e építeni? Népszava, 1918. augusztus 11. 11. Október végén azonban már rokonszenvezőn tudósít a filmgyári munkásoknak a lánchídi csatát követő munkabeszüntetéséről; vö. NN: Gyász és tiltakozás. Népszava, 1918. október 30. 8-9., itt 9. 40 Vö. NN: Cenzúra a mozi ellen. Budapesten akarják kipróbálni? Népszava, 1916. október 16.4. 41 Vö. NN: A mozgó a tanítás szolgálatában. Néptanítók Lapja, 1915. december 30.12. 42 Vö. NN: A mozisok is tiltakoznak a film-cenzura ellen. Népszava, 1918. május 10. 7.; NN: Tóth János megmenti a mozit - a mozivásznon. Az Est, 1918. május 11. 5.; NN: Mondjunk búcsút a mozinak! Az Est, 1918. június 19. 7.; NN: Beamter mozgókép-színházak. Budapesti Hirlap, 1918. július 6. 9. 43 Vö. pl. NN: A vigalmi adó és annak magyarázata. Népszava, 1916. december 5. 9.; NN: A színházak a vigalmi adó ellen. Az Est, 1916. november 26.8. Külön említendő a szabadidős szervezett sporttevékenység kitüntetett helye, amelyet a szociáldemokrata lap a munkásmozgalmi tradíció ápolásaként támogat.
