Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Kerekes Amália - Teller Katalin: Bretliművészet és népművelés. A tömegkultúra értelmezései az első világháborús budapesti tárcairodalomban

KEREKES AMÁLIA—TELLER KATALIN: BRETLIMŰVÉSZET ÉS NÉPMŰVELÉS ...

megfogalmazásaiból, de kitart az értelmiség példaadó, önmegtartóztató viselkedésének propagálása mellett.31 A háború nemzeti tisztítótűzként való felfogásában, illetve a korabeli irodalmi-művészi avantgárdok kritikájában a Nyugat is jeleskedett, még ha 1915-től egyre nagyobb teret biztosított is a békepárti elképzeléseknek.32 Mindenesetre a Huszadik Századhoz hasonlóan kevéssé tért ki a nem elitnek képzelt kulturális termékek tárgyalására, és nemigen vesztegetett szót még a népszerű tudományos művelés fórumaira sem, mint amilyenek az Uránia vagy a különböző munkásegyletek kezdeményezései voltak.

Annál inkább megtörtént ez a napilapok hasábjain, ahol szinte a háború kitörésének másnapjától — kezdetben a színházak zárva tartásának apropóján- egymást érték a háborús hétköznapok és a szabadidős foglalkozások helyi értékét elvi alapon latolgató tárcák. Ebben az összefüggésben már-már harmonikusan érvelnek a politikai paletta különböző szegleteiből érkező sajtómunkások: a Budapesti Hírlap — szintén a fiktív levelezés eszközét alkalmazó- tárcaírója a közjó érdekében munkálkodó asszonyok aszketikus visszafogottságát is helyeselve a szükséges szellemi felfrissülés érvéhez folyamodik,33 csakúgy, mint a Népszava, amely vezércikkeiben rendre a munkásmozgalmi „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” toposzával él.34 Ebben a vonatkozásban jól szemlélteti a politikai táborokat összerántó álláspontot a Népszava 1916-os cikke, amely csatlakozik Josef Popper-Lynkeusnak a közélelmezést állami feladatként értelmező társadalmi reformelképzeléséhez, és ezt kiterjeszti a szellemi táplálékokról való gondoskodásra is - megengedve, hogy bár a szerző a polgárság képviselője, ebben a kérdésben a szociáldemokrácia elveivel harmonizáló álláspontot képvisel.35 Más sajtóorgánumok, mint Az Est vagy a Pesti Hírlap, ezzel rokonnak tekinthető, immár a város életközösségének olajozott működésére fókuszáló érvelést alkalmaznak,36

31 Vö. Halasi Béla: A háború átéléséhez. Levél a szerkesztőhöz. Huszadik Század, 1915/2,132—135.; Jászi Oszkár: [Válasz.] Huszadik Század, 1915/2, 135—136.

32 Vö. Balázs Eszter: Káprázattól az illúzióvesztésig: a háború jelentései a Nyugatban, http://www.mediakutato.hu/dkk/2010_01_tavasz/07_elso_vilaghaboru_a_nyugatban (a letöltés időpontja: 2015. szeptember 27.).

33 Vö. NN: Asszonyok levelei. Budapesti Hírlap, 1914. november 5.1-2.; NN: Asszonyok levelei. Budapesti Hírlap, 1915. január 28. 9.

34 Vö. NN: Háborús szocializmus. Népszava, 1915. január 31. 1—2.; NN: A negyedik május. Népszava, 1918. május 1.1.

35 Vö. NN: Az állam kötelessége minden polgár megélhetéséről gondoskodni. Népszava, 1916. október 22. 14-15.

36 Vö. NN: Bécs megelőzött. Az Est, 1917. április 18. 5.; L. T.: Pesten. Pesti Hírlap, 1915. február 16. 10-11.; vö. továbbá NN: Öt órakor zárnak. Budapesti Hírlap, 1918. január 4. 9. A Pesti Hírlap „Zsolt” néven publikáló állandó szerzője, Porzsolt Kálmán 1915-ös cikke kivételesnek tekinthető a lap alapvetően megengedő hangnemét tekintve; vö. Esti levél. Civil élet a háború alatt. Pesti Hírlap, 1915. május 16. 16.