Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Kerekes Amália - Teller Katalin: Bretliművészet és népművelés. A tömegkultúra értelmezései az első világháborús budapesti tárcairodalomban
KEREKES AMALIA—TELLER KATALIN: BRETLIMUVESZET ES NÉPMŰVELÉS ... a Háborús emlékkönyvek című sorozat elindításának meghirdetésére futotta, amely központilag megállapított mércéknek megfelelő, tömegbarát eredeti művek promócióját jelentette.20 Mindezeket az iniciatívákat megszégyeníti azonban az az elképzelés 1916- ból, amely a Magyar Kultúra című, jezsuita kétheti szemle lapjain látott napvilágot: a névtelen szerző szerint „[rjitkán lenne oly kitűnő alkalom népünk lelki kiművelésére, mint a háború. A harcmező természetesen nem sok jótékony, művelő hatással van a katona lelkére. De annál inkább művelő lehetne a kórház és az üdülőtelep, ha kellőkép gondolnánk rá s kihasználnánk azt a ritka lehetőséget, hogy a béke idején elszórt s meg sem közelíthető néptömegeket, melyek most együtt vannak s alig némi kivétellel előbb-utóbb mind megfordulnak a kórházakban és üdülőtelepeken, megfelelő művelő behatások alá vegyük. Népünk szellemi és erkölcsi, hazafiúi és vallásos művelésére és erősítésére nyílnék itt soha többé vissza nem térő, már a katonák lelki hangulata által is kitűnően előkészített alkalom.”21 Hogy pontosan milyen konkrét lépések történtek az ekként megfogalmazott küldetés teljesítésére, nem derült ki a későbbi lapszámokból. Az utolsó háborús év szeptemberében, a háborús pusztítást és a tőkések által terjesztett „silány tákolmányok özöné[t]” ellensúlyozandó indította el Bresztovszky Ede, a Népszava rovatvezetője Világosság-könyvtár elnevezésű sorozatát, amely kifejezetten a munkások könnyed művelését jelölte meg céljául, amennyiben „[njépszerűen megirt tudományos munkák, élvezetes, szórakoztató, de azért tanulságos regények” terjesztésére vállalkozott.22 A jezsuiták programját leszámítva, amely végül nem is öltött testet könyvekben, annyiban egységesnek tűnnek ezek a kezdeményezések, hogy középutat választanak a szerintük könnyed és tanulságos vagy nemes olvasmányok kombinált felkínálásával. Ugyanakkor roppant feltűnő mind a könyvakciókban, mind a jótékonysági rendezvényekben, hogy szinte teljes mértékben hiányzik belőlük a nemzeti egység megteremtésével való érvelés, és a hazaszeretetre is csak elszórtan apellálnak. A nemzetre való hivatkozás hiánya akkor válik különösen szembeötlővé, ha elmozdulunk a napilapok világától, és - mintegy kitérőként - szemügyre vesszük a főként a közép- és nagypolgári réteg által olvasott kulturális tematikájú periodikákat. A kulturális üzemben is meglévő vagy éppen megteremtendő nemzeti egység gondolata például központi helyet foglal el a konzervatív Budapesti Szemle szerzőinek írásaiban. A folyóirat a háború négy éve alatt eljut az oktatás át20 Vö. 22977 ein. ea. 1918. számú rendelet. Kisközlöny a „Rendeleti Közlönyhöz”, 1918. szeptember 28. 21 NN: Mivel szórakoztatjuk a katonákat? Magyar Kultúra, 1916/11., 333-336., itt 333. 22 NN: Világosság-könyvtár. Népszava, 1918. szeptember 8. 2-3.