S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
9. A trén táplálja a frontot
о A trén táplálja a frontot A Nagy Háborúban a frontharcosok leggyakrabban a súlyos hibákat elkövető hadvezetést, az ehetetlen kenyeret és a vonatszolgálatot bírálták. Utánszállítás helyett „után nem szállítást' emlegettek. A trén a hosszú harcok alatt „messze hátul [az ezredtől] szinte elidegenedett”, vagy „teljesen felmondta a szolgálatot, és meg kellett szoknunk a koplalást, a szó szoros értelmében éhezni kezdtünk... s megettük volna az ördögöt is."1 Mások keresetlen szavakkal szidták a trént, „a mozgó csapatok e leglomhább és legfegyelmezetlenebb részét". Amikor aztán megjelent az arcvonalban a vonat, és kész volt a dús lakoma, vagy ha - akár „legnagyobb meglepetésre" - megjelent a trén, és „amit kiosztott, azt külön kincsnek tekintettük", akkor már „illőnek találták", hogy „azért a sok földi jóért, melyben bennünket a trén részesített, köszönetét mondjunk". Franyó Zoltán író hősiesnek nevezte „a végtelen trénoszlopokat, amint félig elmerülten a feneketlen sárban, haldokló lovakkal, az esőben szétázott kocsisokkal feltartóztathatatlanul másznak fölfelé a kanyargó hegyi utakon, hogy a sátán minden gonosz praktikája ellenére, idejében megvihessék a menázsit."2 A közfelfogás szerint a trén (vonat) a hadra kelt sereget élelemmel, lőszerrel és minden egyéb szükséglettel ellátó, emberek, lovak és szekerek sokaságából összeállított, „a hadi dicsőség színes verőfényében sütkérező”, hatalmas szállító gépezetet jelentett. Trénszolgálaton általában ideálisan kellemes hadiszolgálatot értettek. A ló hátán kényelmesen terpeszkedő, a katonai karcsúságot előkelőén mellőző vonattiszttel azonosították, aki „a trénkocsik óceánjában” időnként végignyargalva harsányan utasítja a széles ládabakon ülő, a lovakat vidám hű meg hó kiáltás-1 Korcsmáros Nándor: Károly-bakák. Budapest, 1917. 2 Franyó Zoltán: A kárpáti harcokról. Budapest, 1918. Trénkaszárnya Nagyszebenben. Képeslap Tisztek trénkocsi előtt. Fotó sál irányító hajtókatonát a precíz kincstári rend betartására. A vonatot régebben szekerészeinek, a trénkatonákat pedig tréfásan „Jézus Mária huszároknak" hívták. A trénszolgálathoz elmaradhatatlanul hozzátartozott a stílusosan nagy has és az öblös hang. „így él a köztudatban, így van meg a szükséges tekintély, így jelképezi a vonatőrmester, hogy jól él a csapat, mert ha a vonatnál girhes-görhes az őrmester, milyen lehet akkor a csapat élelmezése?... Fontos a jó torok, és mert a torok gyakran GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 55
