S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)

9. A trén táplálja a frontot

Gépkocsipark. Fotó Tréntábor. Fotó száraz, gyakran kell öntözni... Az ilyen jól öntözött torok termi csak igazán a cifra káromkodást és teringettézést. A legjobb kocsikenőcsnél is jobban hajtja a járműveket egy kicifrázott káromkodás."3 Idősebb népfelkelők bölcsen állapították meg, hogy ki mivel dolgozik, azzal kenődik, és az ételt-italt rendszeresen szállító trénnél - ha nem is csurran, de legalábbis - csöppen néha valami, amiből a frontharcosok kimaradtak. Csodák csodájára a lógósok a trénnél kerestek menedéket. A hadra kelt sereghez a szállítás vasutakkal, vízi jár­művekkel, drótkötélpályákkal, kutyafogatokkal és vonat­tal történt. A hajtó- és vonóerőtől függően a vonat gép­kocsikból, fogatolt járművekből és málhásállatokból állt, amelyek eltérő teherbírással, menetgyorsasággal, terepjáró és teljesítőképességgel rendelkeztek. Szűkebb értelemben a vonat csak a fogatolt járművekből és a málhásállatokból álló oszlopokat jelentette. A szervezeti tagozódásnak megfelelően csapatvonat és seregvonat létezett. A csapatvonatot általában kincstári járművek, a fogatolásukhoz alkalmazott lovak, valamint a hajtó- és kísérőszemélyzet alkották, amelyekkel a csapa­tok békében is rendelkeztek. A seregtest-parancsnokságok felszerelését és a mozgó intézetek eszközeit, anyagkészleteit a seregvonat szállítot­ta. Katonás képet egyetlen ilyen alakulat sem mutatott. Csak a parancsnok és a legénység töredéke volt katona. 3 Deutsch Miksa: Alakok és képek a m. kir. budapesti 1. népfölkelő gyalogezred történetéből. Budapest, 1918. Az állomány többsége polgári ruhát viselő civilekből állt, akik bérért teljesítettek hadiszolgálatot - igen gyakran saját szekérrel és lóval, amelyek használatáért ellenszol­gáltatást kaptak. A kocsis (gazda) jól ismerte fogatának tulajdonságait, érdekében állt a lovak kímélése és ápolása, a szekér karbantartása. A csapattestek részére szükséges anyagokat csapatvo­nat szállította gazdászati vagy csapattiszt parancsnok­ságával. A harc és a gyors manőverezés követelményei szerint a csapatvonat két részre oszlott. A csapatot me­netben ötven lépés (1 lépés = 75 cm) távolságra kö­vető ütközetvonatba tartoztak a harc közben, közvet­lenül előtte és utána szükséges anyagokat és eszközöket szállító kocsik, málhásállatok és a gulyáságyú, valamint az élelmező (gazdászati) tiszt segédszerveivel, a számvi­vők, tisztiszolgák, tartalék lovasok, szakácsok, különbö­ző mesteremberek. A menetoszlopban az ütközetvonat mögé ötven lépésre sorolt málha- vagy eleségvonat a harctevékenységnél nélkülözhető anyagokat (élelmiszer, különféle felszerelések, szerszámok, tisztek és irodák poggyásza) szállította mesteremberekkel (fegyvermester, patkolómester, szíjgyártó, nyerges, gyógykovács, ke­rékgyártó, cipész, szabó) és tartalék hátaslovakkal. Ide­tartozott az eleségkocsi is. Az ütközetvonat állandóan követte a csapatot, és harcba lépés esetén a közvetlenül veszélyeztetett körzeten túl, a küzdők ellátását fenna­kadás nélkül biztosítani képes távolságban ütött tábort. A gulyáságyú a terepadottságokat kihasználva egészen közel ment a századokhoz. Ha ez lehetetlen volt, a fő-56 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM

Next

/
Thumbnails
Contents