S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
9. A trén táplálja a frontot
Málhásállat lépcső. Fotó zőüstöket előre kellett cipelni a harcolókhoz. Az eleség- és málhavonat sokkal hátrébb tartózkodott, néha 30-40 km távolságra, ami a bakaképzelet szerint már hátországnak számított. A vonatok nehéz kincstári kocsijai síkvidéki jó utakon is nehezen mozogtak. Ezeket 1914 októberétől folyamatosan könnyű országos járművekre (egyszerű parasztszekerekre) cserélték, amelyek mindenütt jól beváltak, és az utakat is kevésbé rongálták. A szekereket 4-13 mázsa rakománnyal terhelték. Szükség esetén a lovakat ökrökkel vagy bivalyokkal helyettesítették. A vonatoszlop megrakottan, kedvező út-, terep- és időjárási körülmények között tíz óra alatt 30 km-t, üresen 50 km-t haladhatott. A vágómarhák 2-3 km/óra sebességgel mozogtak, napi menetteljesítményük elérte a 20 km-t. Menetoszlopba sorolva fokozatos lemaradásukkal kellett számolni, ezért a csapatok vágómarháit lehetőség szerint mellékutakon, illetve az oszlop indulásánál korábban - vagy pihenők és éjjelezés alatt - kellett hajtani. A csapatokat követő rengeteg kocsi mindig kölönc volt a hadsereg nyakán. Rendszerint hiába próbálták csökkenteni a számukat. Egy önállóan menetelő, négy századból és egy géppuskás osztagból álló gyalogzászlóalj csapatoszlopa 550 lépés hosszúságú volt, mögötte ötven lépésre az ütközetvonat 200 lépés, ezt követően ötven lépés távközzel a málha- vagy eleségvonat 120 lépés - összesen 970 lépés. Egy három, illetve négy zászlóaljból álló gyalogezred oszlophossza ütközetvonattal körülbelül 2500, Felmálházott főzőládák és kenyereskosár. Fotó illetve 3100 lépés, málha- vagy eleségvonattal 2760, illetve 3360 lépés volt. Egy gyaloghadosztály (kb. 20 000 ember, 5000 ló és 1250 jármű) teljes oszlophossza ütközetmenetben - amikor várható volt az ellenséggel való találkozás - körülbelül 38 500 lépés (29 km) volt, amelyben a hadosztályvonat körülbelül 17 300 lépést (13 km-t) foglalt el. Egy lovashadosztály ütközetmenetének körülbelül 22 km hosszú oszlopában a vonat mintegy 12 km hosszan menetelt. A gyalogsági élelmező oszlop hossza körülbelül 7150 lépés, a lovassági körülbelül 7750 lépés volt. A hadtestélelmező oszlop körülbelül 3400 lépés, a tábori élelmezési raktár vonatkísérő különítménnyel körülbelül 25 200 lépés hosszan menetelt. A hadosztálysütöde körülbelül 1300, a hadtestsütöde 700, a lisztoszlop 1200 lépés hosszú volt, a vágómarhatelep 800 ökörrel körülbelül 1980 lépés, egy szakasza 630 lépés. „Egy három gyaloghadosztályból álló hadtest ... egy útvonalon menetelve ütközetmenetben 118 kilométer hosszú lett volna. (Budapest-Siófok például 115 km.) Maga a csapatoszlop a mindig szükséges ütközetvonatával egyedül 73 kilométer, a nagyvonat pedig 42 kilométer hosszú."4 A trénoszlopok óriási mérete, hatalmas tömege, különleges megjelenése és monoton mozgása lenyűgöző volt Az író-költő Szép Ernőt is megragadta felejthetetlen látványa: „A írén vonulása mindig felkölti lelkemben a végtelenség nosz4 Szurmay Sándor: A magyar katona a Kárpátokban. Budapest, 1940. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 57 I
