S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
8. Helyszíni beszerzés? Utánszállítás? Mindkettő!
Tiszt és pucérja. Fotó rónát, egy repülőgép megsemmisítése 1000 koronát, egy puska zsákmányolása 4 koronát ért. A harcok után végigjárták az elfoglalt lövészárkokat, a talált élelmiszert elpakolták. Szerencsés esetben ölükbe hullott a kincset érő zsákmány. A keleti fronton az 52-es bakák Kolomeába bevonulva elfoglalták a főpostát, az oroszok korábbi vezérkari főhadiszállását. Az épület pincéjében elámultak az őket fogadó látványtól: „A pince talajától a padmalyig kolosszális oszlopokba rakva állott a rengeteg konyak, likőr, rum, pálinka, pezsgő (még pedig kitűnő magyar pezsgő: Eszterházy gyártmány egytől-egyig!), bor, sartrőz, abszint, sör stb., hogy szinte még felsorolni is terhes munka volt."9 A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred 1915 tavaszán súlyos harcok után új tüzelőállásba menetelt az orosz fronton. A menetvonalon elhagyott élelmezési raktárra bukkantak. A legénységnek más se kellett, rávetette magát a zsákmányra. Úgy teletűzdelték az ágyúkat rúdra tűzött szalonnával és óriási ementáli „kerekekkel", hogy azok alig tudtak mozogni. A harcosok alkalmanként nem riadtak vissza parancsnokaik megrövidítésétől sem. Egy havas téli vadászaton Szurmay Sándor altábornagy leterített őzbakja - a hajtó legénység jóvoltából - szőrén-szálán eltűnt. A tábornok jól ismerte furfangos katonáit, így nem rendelt el vizsgálatot. A fordított helyzet sem volt ritka, amikor a tisztek finom „pótlékhoz" jutottak a katonák zsákmányaiból. Állásharcok idején, amikor a legénység „lövészárok-9 Tábori Jenő: A cs. és kir. 52. gyalogezred hadialbuma. Budapest-Pécs, 1935. polgárrá", a parancsnokok pedig „egyenruhába bújtatott polgármesterekké” váltak, a vadban gazdag vidékek lehetőséget nyújtottak a halász-vadász szenvedély kiélésére és az élelmezés feljavítására. A tisztek Volhínia mocsaras vidékét és erdőit egyenesen Európa leggyönyörűbb vadászterületének tartották, amelyet a hadsereg-főparancsnokság tisztjei és a német tábornokok is szívesen felkerestek egy-egy vadászatra. Eleinte boldog-boldogtalan járta az erdőt-mezőt és a vízpartot. A fák között, a bozótosban sokszor életveszélyesen fütyörésztek a golyók. A folyók, patakok mentén mezítlábas, térdig felhajtott nadrágban járkáló katonák és tompa dörrenések jelezték, hogy tiltott módon gránáttal vagy éppen puskával pisztrángoznak a legények. Később alkalmi vadászjeggyel szabályozták a vadbeszerzést. Őz, szarvas, vaddisznó, nyúl, fácán, vadkacsa, fúrj, fogoly, de még zerge is került az asztalra a halak - pisztráng, csuka, harcsa, ponty - mellett. Esetenként a halászat-vadászat jelentette az egyetlen ellátási lehetőséget. Az egyik hegyidandárban szolgáló Maderspach Viktor - író és hírneves vadász - a kisebb támadások, rajtaütések és portyázások céljából összeállított, mintegy nyolcvanfős vadászkülönítményével például szinte kizárólag vadhúson élt az erdélyi havasokban. Zergehúst és a magashegyi legelők birkapásztoraitól szerzett túrót ettek, amit szerencsés estben áfonyával, szederrel, málnával és gombával egészítettek ki. Máskor ügyes szervezéssel javítottak sanyarú sorsukon. A Kárpátokban harcoló 29-es gyalogezred egyik zászlóaljánál 1917 tavaszán mintegy varázsütésre megszűntek az állandósult élelmezési panaszok. Hunter fegyvermester összegyűjtötte a polgári életben vadőrként dolgozó vagy vadorzással foglalkozó katonákat, akik éjjelente vadásztak, és a vadaskert legszigorúbb őrzése ellenére mindig gazdag zsákmányra tettek szert. Állásépítési, szolgálat-ellátási feladataikat harcostársaik elvégezték helyettük. Viszonzásul rejtett helyeken rajkályhákon vagy szabad tűzön sütött, szalonnával spékelt szarvas- vagy őzcombokból, időnként sült pisztrángokból lakmározhattak. A jól szervezett „honvéd család" kiválóan élt. A többiek a pontos kincstári recept szerint csalánból, lósóskából és lapuból készített főzelékkel, valamint kivénhedt marhából származó néhány deka hússal próbálták csillapítani az éhségüket. A beszerzésről kiállított okmányok sok bosszúságot okoztak a tulajdonosoknak, a hadbiztosoknak és a paGULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 55
