S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
8. Helyszíni beszerzés? Utánszállítás? Mindkettő!
- tekintet nélkül a létszámhullámzásra és a helyszíni beszerzésre - naponta megkapta szabványos porcióját, ami tékozláshoz vezetett. A helyszíni beszerzések rendszertelenül folytak. Többnyire erőszakos harácsolássá fajultak, különféle visszaélésekhez vezettek, és károsan hatottak a harcoló csapatok moráljára. Az utánszállított élelmet a helyszíni beszerzésből származó készletekkel együtt pazarlóan elfogyasztották. A háborús élelmezési utasítás a csapatok napi szükségletének és egész seregtestek élelemigényének nagybani beszerzését különböztette meg, ami vásárlással, harácsolással vagy zsákmányolással történt. A csapatbeszerzést öntevékenyen, külön parancs nélkül végezték. A nagybani beszerzés segélyforrás élelmi számvetésen és előzetes helyszíni szemlén alapuló tervezést igényelt. Vásárlásnál az árak felső határát az előnyomulási és a hadtápkörletben a hadsereg-hadtápparancsnokságok, a hátországban a közös hadügyminisztérium, szövetséges államok esetében külön intézkedés határozta meg. Magasabb parancsnokságok ellenséges országokban kényszervásárokat is elrendelhettek a követelményeket tartalmazó előzetes hirdetmények közzétételével. Eredménytelen vásárlás esetén nyugtázás ellenében történő kényszerbeszerzést - harácsolást - alkalmaztak erre összeállított különítménnyel, élelmező vagy ezzel a feladattal külön megbízott tiszt vezetésével. Nagybani harácsoláshoz több hadbiztossági és élelmezésügyi tisztviselőt is kirendelhettek. Az élelmezési utasítás nyomatékosan figyelmeztetett a fosztogatások elkerülésére, a helyi lakosság létfenntartásához szükséges készletek meghagyására, mivel „az éhező lakosság veszedelmes ellenség". A lakosság ellenséges magatartása esetén súlyosabb esetekben akár túszejtésre, erőszak alkalmazására, fegyveres ellenszegülésnél pedig felkoncolásra is sor kerülhetett. A harácsolt készleteket katonai biztosítással szállították a kijelölt helyekre (menetraktárakba stb.l, készpénzben kifizették, vagy a harácsolási könyv bárcájával nyugtázták. Zsákmányolás útján is lehetőség volt élelmiszer beszerzésére. Az ellenségtől „elhódított" javakról azonnal jelentést kellett tenni a hadosztálynak (hadtestnek), amely intézkedett a hadizsákmány felhasználásáról. Sürgős esetekben a csapatok zsákmányokból pótolhatták hiányaikat. Jelentős zsákmányszerzésre áttöréseket követő gyors előrenyomulás, illetve üldözés során nyílt lehetőség, amikor az ellenségnek nem maradt lehetősége hatalmas élelemkészletei elszállítására vagy megsemmisítésére - például 1915 nyarán a keleti fronton vagy 1917 őszén az olasz hadszíntéren. A zsákmányolás sikere az áruk gyors lefoglalásától, birtokbavételétől és őrzésétől függött, mivel a helyi lakosság rövid idő alatt igyekezett mindent eltüntetni. Továbbá a zsákmányt meg kellett óvni a legénység kíméletlen kisajátításától, nemritkán eltékozlásától. A helyszíni beszerzési problémák rendszerint utánszállítási nehézségekkel párosultak. Az 1915. január 25. és április vége között lezajlott kárpáti téli csatában részt vevő hadseregek csaknem teljes élelemszükségletét utánszállítással kellett fedezni, mivel az egyébként is szegényes készleteket az orosz csapatok előzőleg felélték. Különösen vágóállatokban mutatkozott hiány. A Szurmay-hadseregcsoport 1915 márciusában elrendelt állatvására eredménytelenül zárult. A 2. hadsereg ezután meghirdetett vásárán mindössze két ökröt tudott venni, miközben heti szükséglete 5000 darab volt. Az utánszállítás a rendkívüli erőfeszítések ellenére akadozott (mély hó, nagy hideg, kevés és járhatatlan út, szűk ösvények, gyér és kis kapacitású vasutak, hirtelen olvadáskor vadvizek, málhásállatok és igáslovak hiánya). A gyenge ruházatú frontharcosokat a körülmények miatt pótlékokkal növelt adagokkal kellett volna ellátni, ezzel szemben éheztek, sok esetben fagyhalál várt rájuk. A cs. és kir. 71. gyaloghadosztály viszont 1916. augusztus végén Erdélyben a háború által érintetlen területen, kedvező körülmények között kezdte meg ötvennapos hadműveleteit. „Az élelmezésre utánszállítás útján is történt előgondoskodás. De az őszi évszakra, a nagy kiterjedésre és az eddig ki nem használt területre való tekintettel a főbb élelmezési cikkeket, mint a húst, lisztet, főzeléket, a zabot és a szénát a helyszínen könnyen be lehetett szerezni. A beszerzést úgy a csapatok maguk, mint a hadosztályparancsnokság vásárlásokkal eszközölte... A csapatok a lakosság kemencéiben maguk sütöttek... A hadosztály ellátása a hosszabb ideig egy helyben való tartózkodás következtében kiváló volt." A napi élelemszükségletet elsősorban a csapatoknak kellett beszerezniük. Az ehhez szükséges szervekkel, elegendő járművel, csomagolóeszközökkel és gyakorlattal azonban nem rendelkeztek, ezért az élelmet a vele együtt megszerzett járművekkel, az alosztályonként rendszeresíGULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 49
