S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
8. Helyszíni beszerzés? Utánszállítás? Mindkettő!
tett eleségkocsival vagy a mozgókonyhák mozdonyaival szállították a körletükbe. A csapatbeszerzések hosszabb ideig tartó állásharcok és hadműveleti szünetek idején sem jártak kellő eredménnyel. A hadműveleti és hadtápkörletek élelemforrásait csak a megfelelő szervekkel, erőkkel és eszközökkel rendelkező magasabb egységek tudták kihasználni jól szervezett nagybani beszerzésekkel, céltudatos begyűjtéssel, készletezéssel és elosztással. A hadtáp-főparancsnokság már 1914. augusztus 14-én kiadott első parancsában - ekkor a balkáni hadszíntéren még csak két napja kezdődött meg az első Potiorek-oífenzíva, az orosz fronton pedig a támadás előkészületei folytak - utalt rá, hogy egyes hadsereg-parancsnokságok túlzott élelmiszerigényeket jelentenek, miközben „a felvonuló terület segélyforrásait kellően nem használják ki''.5 A seregtestek hadbiztosokat küldtek az alárendeltekhez a tényleges élelmezési helyzet felmérésére, az élelmezési üzemek felügyeletére, a felvételezések szabályozására, készletek megvásárlásra, begyűjtésére és raktározására. Gyökeres változásra azonban elsősorban objektív okok miatt nem került sor. így például a Szerbiából a keleti hadszíntérre átszállított 2. hadsereg körletében - ahol előzőleg a 3. hadsereg tartózkodott, és a területet „kopaszra ette" - a hadbiztosok 1914. szeptember elején csak igen csekély beszerzési lehetőségeket tártak fel. Jelentésük lesújtó volt: „A hadsereg élelmezése csak utánszállítással lehetséges." Nem érvényesülhetett az a hadtáputasítás, amely szerint „a helyszínen megszerezhető készletekből való élelmezés képezi a minden eszközzel elérhető célt'. A hadsereg-hadtápparancsnokság a IV. hadtest részére jól hangzó sorrendet határozott meg: „Az élelmezés a csapatok részére elsősorban a lakosság által nyújtandó szállásélelmezés által, másodsorban vásárlások útján fedezendő, és csak utolsósorban szabad a felvonulási körletbe hozott élelemkészletekhez nyúlni."3 4 Hasonló tartalmú parancsokban és intézkedésekben nem volt hiány, élelmiszerben annál inkább. Érdemes vetni egy pillantást a hadtáp-főparancsnokság naplójába 1914 decemberében került bejegyzésre: „A vidéken beszerezhető élelem egyáltalán nincsen, a lakosság részben elmenekült, részben mindenét az oroszok elvitték: a lakóházak kifosztva vagy porrá égve. A marhá-3 Gottl-Mojzer i. m. 4 Gottl-Mojzer i. m. kát és egyéb vágóállatokat, lovakat és országos járműveket az oroszok, illetve a mi csapataink már régen felhasználták. Sőt a szórványosan visszamaradt lakosságot is nekünk kellett élelmezni. Mindezek folytán a hadsereg élelmezése csak utánszállítással történhetik."5 A könnyen megfogalmazható, de megfelelő eredményeket nem hozó intézkedések világossá tették, hogy szervezeti változtatás nélkül nem javítható az élelemellátás. Az 5. hadsereg parancsnoksága a balkáni hadszíntéren 1914. augusztus 14-19. között lefolytatott támadó hadművelete során tapasztalt élelemellátási problémák orvoslására átszervezte az élelmező oszlopokat. A hadosztályok „árucikkenként" megrakott hadtáp-vonatlépcsőt kaptak. Az így felszabadult élelmezési tisztviselők és legénység, valamint az élelmező oszlop főnökének összevonásával 1914 októberében élelmező hivatalt állítottak fel. Ezek a hivatalok végezték a csapatok harácsolásait kiegészítő beszerzéseket, közreműködtek az eleségkocsik felvételezéseinél, és támogatták a hadosztály-sütödék lisztbeszerzését. A csapatok és intézetek készleteiket a hivataloknál vételezték. A változtatás pozitív eredménnyel járt, ezért 1915 tavaszán a hadműveleti egységek csapatainak közvetlen ellátására hadosztály-ellátó hivatalokat állítottak fel. így a helyszíni beszerzést és az utánszállítási - hadműveletek alatt is - egymást jól kiegészítő rendszerekként alkalmazták, csak a hiányzó cikkeket pótolták utánszállítással. A helyszíni beszerzés szervezetten és szakszerűen történt. Nem ismétlődtek meg azok a korábbi esetek, amikor a seregtestek egyszerűen átvonultak a segélyforrásokon, ahol a beszerzést legfeljebb a csapatok végezték rendszertelenül és pusztító módon. Általában az ellátó hivatalok szerezték be a vágóállatokat is. A csapatok részére mészárszékekben feldolgoztatták a húst, hentesáru-üzemekben zsírt olvasztottak, szalonnát és kolbászt készítettek. Szabó-, cipészstb. műhelyeket működtettek a kisjavítások elvégzésére. A csapatok a hivataloktól vételeztek eleségkocsijaikkal. A hátország gazdasági helyzetének romlásával egyre keményebb hangú utasítások láttak napvilágot a helyszíni beszerzések fokozására, esetenként élelmiszerek hazaszállítására. A Szerbiában harcoló 3. hadsereg részére 1915. november 22-én kiadott, igazi kincstári stílusban megfogalmazott hadsereg-főparancsnoksági intézkedés sze-5 Gottl-Mojzer i. m. 50 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
