S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
7. Irány a front!
Mozgó étkezőállomás. Emlékalbumból vasúti étkezőállomásain és megállóhelyein tél idejére a pályaudvar-parancsnokok teaállomásokat létesítettek. A teát hordozható teafőző üstökön készítették, az átvonuló katonaszállítmányokat forró rumos teával és kenyérrel fogadták. Egyes állomásokon a szerződtetett vendéglősöket és vállalkozókat kötelezték teafőzésre. A vasúti étkezőállomásokon kívül a hadra kelt sereg ellátására négy kocsiból álló mozgó étkezőállomásokat is üzemeltettek. Munka- és kézikészletkocsiban helyezték el a mészároseszközöket, a bevásárló kézikocsit, konyha- és főzőfelszerelést, illetve kisebb mennyiségű kézikészletet. A készletkocsiban 25 000 ételadaghoz szükséges élelmiszert, 500 húskonzervet és 2000 kenyércipót tartottak. A konyhakocsiban nyolc főzőüst, konyha- és főzőeszközök, ételhordó edények, 800 literes víztartály, 500 evőcsésze és poharak voltak. Az irodakocsi a személyzet elhelyezésére is szolgált. Nyáron az étkezőkocsikhoz hűtőkocsit csatoltak. Az állomás vezetője egy tartalékos népfelkelő élelmezési tisztviselő volt. Tizenhét fős személyzetébe két szakács, két mészáros és egyéb munkások tartoztak. Olyan állomásokon alkalmazták a szállítmányok étkeztetésére, amelyek ilyen célra nem voltak berendezve. Élelmi készletéből csak az átvonuló egészségügyi vonatok vételezhettek. A stabil és a mozgó vasúti étkezőállomások kiválóan megfeleltek rendeltetésüknek. A felvonulási szállításokon kívül a háború során mindvégig igen fontos szerepet játszottak az átvonuló csapatok - esetenként a menekülők - útközbeni élelmezésében. Előfordult, hogy a vasúti vendéglősökkel és vállalkozókkal szemben jogos panaszok merültek fel. Étkeztetés mellett élelmiszereket és italokat kellett árusítaniuk. Szolgálatukat a gyors meggazdagodás eszközének tekintették. A katonai igazgatás által meghatározott árakat a rendszeres ellenőrzések és felelősségre vonások ellenére túllépték, sokszor gyenge minőségű termékeket árusítottak. A felvonulási körletben a csapatokat - lehetőleg a helyszínen található forrásokból - „rendes és dús élelmezésben" kellett részesíteni. Ebben segítségükre volt a felvonulási területek mezőgazdasági és állattenyésztési viszonyait ismertető „Felvonulási segédletek" című kiadvány. A közös hadügyminisztérium élelmivonatokat irányított a felvonulási körletbe, és nagy élelemkészleteket tartott készenlétben. A Szerbia ellen támadó hadműveletre készülő 6. hadseregnek például 1914. szeptember 9-én tizenhét napra elegendő élelemkészlet állt rendelkezésére a raktárakban. A várható hadműveletekre az illetékes hadsereg- vagy az önállóan működő seregtest-parancsnokságok élelmezési tervet készítettek. A terv élelmezési számvetésre épült, amelyben felmérték a meghatározott időszak élelmi szükségletét, az előnyomulási területek élelmezési forrásait és közlekedési lehetőségeit, a mozgó és állandó élelmi készleteket, a rendelkezésre álló szállítóeszközöket és teljesítőképességüket. Összevetették a szükségletet és a meglévő, valamint megszerezhető készleteket, felmérték a hiány pótlásának lehetőségeit. Az élelmezési tervben meghatározták a rendelkezése álló készletek és szállítóeszközök elosztását, a szükséges beszerzéseket, a hátországból igényelt pótlásokat, élelmezési vonatok alakítását, a tábori élelmező intézetek telepítését, az élelmiszer-utánszállítást mennyiség, hely és idő szerint Az élelmezési terv alapján intézkedést adtak ki az alárendelt parancsnokságok részére, amelyek saját terveiket ennek figyelembevételével készítették el. A csapatoknak élelmezés tekintetében mindenkor készen kellett állniuk a hadműveletekre. Ez egyet jelentett a teljes alapjavadalmazás és négy napra elegendő vágómarha meglétével. Felállították és feltöltötték élelemmel a mozgó tábori élelmező intézeteket. 46 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
