S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
6. Élelmi felszerelés
szénáskocsi- és élelmezőkocsi-részlegeket alakítottak. Az állatok etetésére a helyszínen szereztek be szénát. A vágómarhákat borjakkal, birkákkal, kecskékkel vagy sertésekkel pótolhatták. A vágóállatokat élelmező tiszt vásárolta mérlegeléssel, élősúly alapján állatorvos (marhaszemlélő) és mészáros bevonásával. Mérleg hiányában Matievic-féle vágómarha-mérőszalagokkal becsülték meg az élősúlyt. Élelmezési számvetéseknél egy-egy közepesen táplált vágóállat húshozamát átlagosan az élősúly felében határozták meg. A belsőségeket illetményen felüli menynyiségként kezelték. Egy kg nyelv, szív, máj, vese, tüdő vagy lép fél kg húsnak számított. Csak az élelmező tiszt és a mészáros jelenlétében elvégzett állatorvosi (orvosi) vizsgálaton fogyasztásra alkalmasnak minősített nyers húst és belsőségeket használhattak fel. A mozgó élelmező intézetek elfogyott élelmiszereiket állandó tábori élelmező intézetek készleteiből pótolták. A felvonulási körletekben és a hátuk mögött, valamint az erődített helyeken már békében állandó élelmező intézetek (raktárak) és sütödék működtek. A Nagy Háborúban ezeket szükség szerint tábori élelmező raktárakkal, tartalék sütödékkel és tartalék vágómarhatelepekkel egészítették ki. Utánszállítási célra élelmiszerkészleteket gyűjtő tartalék élelmező raktárakat állítottak fel és bocsátottak a magasabb parancsnokságok rendelkezésére a felvonulási terület, a hadtápkörlet és a hátország fontos gócpontjain. A hadtest- és hadsereg-hadtápparancsnokságok a felvonulási körletben - hadműveleti szünetekben a laktábor körletben -, a menetvonalakon és a hadtápállomásokon szükség szerinti időtartamra laktábor-, menet- és hadtápraktárakat állítottak fel, amelyeket a helyszínen beszerzett, illetve az utánszállított élelmiszerekkel láttak el. A hadműveleti helyzettől függően egyes magasabb parancsnokságokhoz vaskemencékkel vagy falazott kemencékkel ellátott tartalék sütödéket utaltak. A vaskemencés sütödék a felvonulási körletben - a tábori sütödékhez hasonlóan - a felvonult haderő részére, hadműveletek idején pedig kivételesen utánszállítási célra sütöttek kenyeret. A falazott kemencéjű sütödék kétszersültet, utánpótlásra esetenként kenyeret készítettek. Mindkét tartalék sütöde a hadtápkörletben szolgálatot teljesítők részére is sütött kenyeret. A hadműveletek alatt szükségessé váló áttelepülés a rendelkezésükre bocsátott országos járművekkel (parasztszekerekkel) történt. A hadügyminisztérium rendelkezésére a vágómarhák helyszíni beszerzésére és a vágómarhatelepekhez történő utánszállításuk céljából tartalék vágómarhatelepeket állítottak fel és utaltak a hadsereg-hadtápparancsnokságok részére. Az állandó tábori élelmező intézetekhez az élelmiszert ritkán 60-65 tonna teherbírású uszályhajókon, általában vasúton szállították a hátországból, meghatározott szervezeti egységek részére összeállított típusvonatokkal. A XII. típusvonat két hadosztályból álló hadtest részére kétnapi szabványos, a XIII. típusú két napra elegendő tartalék adagot szállított. Voltak egyfajta élelmet szállító liszt-, zab- stb. vonatok is. A vonatokat a Monarchia nagyobb élelmező raktáraiban - Bécsben, Brünnben, Királyhidán, Budapesten, Pozsonyban és Temesváron - készítették elő, elindításukról a hadügyminisztérium intézkedett. 1915 tavaszától Bécsből és Budapestről hetenként indítottak a frontra sajt-, csokoládé-, cukor-, gyümölcsíz- és rumszállítmányokat. Az élelmezési vonatokat a hadsereg-parancsnokságok a vasúti hálózattól és a hadműveleti helyzettől függően a hadtestek, illetve hadosztályok körleteibe (közelébe) irányították. A vonatok készleteiből esetenként közvetlenül a hadosztályok, dandárok élelmező lépcsőit töltötték fel, vagy a velük azonos szervezetű hadtáp vonatszakaszokkal szállították a seregtestekhez, illetve az utánszállítási vonalakon esetről esetre felállított hadtápraktárakhoz. Általában ezekből a raktárakból (felvételező helyekről) töltötték fel az üres élelmező lépcsőket. Ha a folyamatosan előrenyomuló csapatok túlságosan eltávolodtak a raktáraktól, és az élelmezési lépcsők felvételezés után néhány nap alatt nem tudták utolérni seregtestüket, a felvételező helyet előre kellett helyezni. Szerencsés esetben a vasút az előnyomulás irányában folytatódott. Ha ez nem így volt, a hadtápparancsnokságok tábori vasutakkal, gépkocsi vonatoszlopokkal vagy kincstári és országos hadtápvonatokkal biztosították az összeköttetést a felvételező hely és a seregtestek között. A hadtápvonatok vonatszakaszokra tagozódtak, és lovakkal (ökrökkel) előfogatolt kocsikból vagy sürgős igényeknél 2, 3 vagy 4 tonna teherbírású tehergépkocsikból álltak. A fogatolt kincstári vonatszakasz egy gyaloghadosztály egynapi szabványos élelmét szállította: 10-13 mázsa teherbírású négyfogatú kocsikból állt. A kincstári hadtápvonatokat szükség szerint országos hadtápvonatokkal erősíthették meg. 40 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
