S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
6. Élelmi felszerelés
Lovas trén menetben. Emlékalbumból tály élelmező lépcsőjének állománya 85-115 ember, 110— 165 ló és 50-76 polgári szekér volt A hadügyminisztérium a hadtestek számára a gyaloghadosztályok számával egyező mennyiségű hadtestraktárt utalt ki, amelyek a hadosztályok részére szintén hatnapi élelmet (4Sz + 2T) szállítottak. Összességében egy hadtest kötelékébe tartozó gyalogezred a gulyáságyú élelemrakományával együtt tizenhat napon át táplálkozhatott a magukkal vitt mozgókészletekből. A lovashadosztályoknál és önálló lovasdandároknál a csapatok 4T alapjavadalmazásával és az élelmező oszlopok 2Sz + 4T ellátmányával tíznapos (2Sz + 8T) mozgó készletek álltak rendelkezésre. Ez a teljes javadalmazás még kiegészült a mozgókonyhákon (főzőládákban) lévő élelemadagokkal. Az élelmező lépcsők szekereit „csapattestenként" vagy az élelemadagba tartozó élelmiszerekkel „cikkenként' (hús, liszt stb.) rakták meg. „Csapattestenkéntf megrakásnál az ezred, zászlóalj, osztály stb. a helyszíni beszerzéstől függetlenül megkapta a teljes napi járandóságot, „cikkenkéntinél" viszont csak a hiányzó élelmiszert vételezték fel a lépcsőkből. A hegyi dandárok élelmi készleteit általában három málhásállat-lépcsőre (2 Sz és 1T) tagozódó hegyi élelmező oszlopok szállították. Az élelmezőkocsi-részlegek helyébe a szintén háromnapi élelemmel (2 Sz és 1 T) javadalmazott élelmező málhásállat-részlegek léptek. Az élelmezési utasítás elsőrendű célként jelölte meg, hogy a katonák mindennap friss kenyeret fogyasszanak. A csapatok sütőeszközökkel nem rendelkeztek. Alkalomadtán a polgári sütödék és a magánházak felszerelését használták, vagy leleményesen ideiglenes kemencéket építettek. A kenyérkészítés a gyaloghadosztályoknál (10 kemencerészleg) és a hadtesteknél (5 kemencerészleg) rendszeresített tábori sütödékre hárult. Hegyvidéken a sütödék tíz hordozható hegyi sütőkemencéből álltak, amelyekből két-két kemence elkülönült részlegként üzemelhetett. A folyamatos húsellátás biztosítása érdekében a hadtestekhez négynapi szükségletet fedező, három szakaszra tagozódó, szakaszonként négy vágómarhafalkából álló vágómarhatelepet utaltak felügyelő- és hajcsárszemélyzettel. A vágóhelyeket lehetőleg polgári vágóhidakon vagy mészárosoknál, az ott található eszközök felhasználásával kellett telepíteni. Ezek hiányában csűrök, fészerek, facsoportok térségében, célszerűen folyóvíz mellett rendezték be. Vágatási készlettel - amely huszonhárom szerszámból állt, súlya pedig 71,5 kg volt - a nagyobb csapattestek és magasabb parancsnokságok rendelkeztek. A vágatást rendszerint csapattestenként mészárosok végezték élelmező tiszt irányításával. A hadtápkörletekben a hadsereg-hadtápparancsnokság hadbiztosságának intézkedése szerint állítottak fel vágóhelyeket. A vágómarhatelepek Élelmiszerek kiosztása alosztály részére. Fotó GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 39
