S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
4. Gazdasági vezérkar
Munkában a gulyáságyú. Fotó pedig egyéves bécsi élelmezésügyi gondnoki tanfolyam elvégzéséhez volt kötve. Békeidőszakban az élelmezési műszaki szolgálat ellátásán kívül egyes nagyobb helyőrségek élelmezésében is fontos szerepet játszottak. A Nagy Háborúban működő hatalmas élelmezési szervezet létrehozása, az összes állandó és mozgó élelmező intézet, tábori, tartalék sütödék, vágómarhatelepek stb. felállítása és üzemben tartása, vasúti étkezőállomások vezetése az élelmezési kar feladata volt. A hosszúra nyúló háború a feltételezettnél jóval komolyabb igényeket támasztott az anyagi ellátó szolgálattal szemben. Új csapat- és seregtesteket, sőt seregcsoportokat állítottak fel. Például a mozgósításkor meglévő hadtestek száma a háborúban 16-ról 24-re növekedett, de léteztek időleges hadműveleti feladatokra a parancsnok nevével jelölt szervezetek is (Hadfy-hadtest, Szurmay-hadseregcsoport stb.). Az állásháború időszakában a hátországtól való minél nagyobb függetlenítés érdekében minden hadsereg ipari és mezőgazdasági üzemek egész sorát hozta létre: voltak köztük malmok, kolbászgyárak, füstölők, tej- és sajtkészítő telepek, sörfőzdék, borpincék, hordógyárak, mezőgazdasági majorok, kőbányák, üzemek téglák, mész, cement, deszkák, faszén előállítására, szabó- és cipészműhelyek stb. A Monarchia a megszállt területeken Lublin, Belgrad és Cetinje központokkal katonai főkormányzóságokat állított fel, amelyek hadbiztosokat igénylő, fontos gazdasági tevékenységet is végeztek. Az olasz hadszíntéren ez a feladat az ott állomásozó hadseregek hadbiztosságára hárult. Más, előre nem látott feladatokat is meg kellett oldani. A hátország átállása a hadigazdálkodásra új feladatok egész sorát rótta a hadbiztosságra (üzemek katonai felügyelet alá helyezése, részvétel a különböző bizottságokban stb.). 1913-ban a közös hadseregnél négyszáz, a Landwehrnél száz hadbiztos teljesített szolgálatot. 1914-ben a honvédségnél a hadbiztossági tisztviselőkar rendszeresített állománya 98 fő volt, a számvevőségé 189, a kezelő (gazdászati) tiszteké 346 fő. Élelmezési célokra a hadtáp-főparancsnokságnak 6, minden hadsereg hadtáp-parancsnokságnak 7 hadbiztos állt rendelkezésére, utóbbiaknál végrehajtó szolgálatra további 40 élelmezésügyi tisztviselő és 300 fős tartalék élelmezésügyi osztag. A szűkre szabott tartalék a háború kitörésekor tényleges szolgálatra bevonult nyugállományú hadbiztosokkal sem fedezte a megnövekedett szükségleteket és a fogyatékok pótlását. Súlyosbította a helyzetet, hogy a bécsi hadbiztosi tanfolyamot a háború kezdetén feloszlatták. A később bevezetett, hat-nyolc hetes gyorstalpaló hadbiztosi tanfolyamok nem tudták kielégíteni a minőségi és mennyiségi igényeket. Hadbiztosként alkalmaztak felkészületlen, károkat okozó tiszteket is. További nehézséget jelentett, hogy a veszteségek pótlására élelmező tiszteket csapattiszti beosztásba helyeztek. Fordított eset is előfordult: mozgóharcok idején zászlóalj-élelmező tisztnek olyan harcedzett hivatásosokat kerestek, „akik legények voltak a talpukon". A gazdasági hivatalok szerteágazó feladataira egy népfelkelő zászlóalj gazdászati tisztjének okmányfelsorolásából lehet következtetni: „Élelmezési naplót, pénztári naplót, fizetési jegyzéket, zsoldjegyet, állománylajstromokat, veszteségi állományváltozási kimutatásokat, ruházat és felszerelési szükségleti beadványokat, havidíjasok számlakönyvét, kincstári tartozások és követelések előjegyzékét és még számos és számos különféle előjegyzést, leltárt nyilvántartani.. Z'1 1 Dr. Deutsch Miksa: Alakok és képek a m. kir. budapesti 1. népfelkelő gyalogezred történetéből. Budapest, 1918. 50 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
